„Ébredj fel, kib*szottul csodálatos teremtmény vagy!” Ezzel a mondattal indít a Ne sz*rakodj, élj! c. kötet fülszövege, ami a vulgaritása ellenére vagy épp annak köszönhetően eléri, hogy mindenről elfeledkezve a kezembe vegyem a kötetet, és megnézzem, mi az a tartalom, ami megérdemli, hogy egy ilyen ütős, kijózanító gondolattal kezdjen.
Sosem voltam oda az ilyen összesűrített, én majd jól megmondom, hogyan élj könyvekért, mindig azon a véleményen voltam, hogy nem egy könyv fogja megmondani, hogyan hozzam meg a döntéseimet vagy hogyan legyek túl bizonyos dolgokon, hanem több, amiknek nem feltétlen az a céljuk, hogy az embert a boldogságra utasítsák, hanem a benne rejlő történet által vezetnek rá a helyes útra. Ez a kiadvány viszont némiképp megváltoztatta a véleményemet. Talán a bejövős cím és borító, talán a stílus – igen, határozottan az utóbbi volt a telitalálat nálam -, mindenesetre abban egészen biztos vagyok, hogy ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik ugyanolyan szkeptikusan állnak az ilyen kötetekhez, mint ahogyan eleinte én is tettem.
“Hajlandó vagyok én, csak…” Valahányszor ezt a “csak” szócskát hozzáteszed a mondatodhoz, felvállalod az áldozat szerepét.
Ha valami gond van, akkor magamban mélázó típus vagyok, és semmiképp sem keresek motivációs videókat, idézeteket azért, hogy jobban legyek. Egyszerűen végigrágom a dolgokat addig, ameddig valahogy el nem múlik. Így voltam ezzel most is. Az utóbbi két-három hónapban lehetőségem nyílt önkéntesnek lenni az itteni helyhatósági választásokon, így tulajdonképpen semmire sem volt időm, csak a kampánnyal foglalkoztam, könyvet is ritkán vettem a kezembe, az írásról pedig szót sem ejtek, mert elszégyenlem magam. Vasárnap este mindent szépen, sikeresen lezártunk, és bár másnap megkezdődött az egyetem, mégis temérdek időm szabadult fel, amit nem arra használtam, hogy folytassam a félbemaradt dolgaimat. Pihenés, feltöltődés helyett a negatív gondolataimmal foglalkoztam, akik már nagyon régen nem jártak nálam.
Ez a könyv pedig jókor volt jó helyen vagy pedig én akadtam rá a legmegfelelőbb időpontban.
Egyszerű, tömör, és a nyers tények felvázolása kijózanítóan és biztatóan hatott rám. Valahogy úgy esett, mintha egy embertől kaptam volna, akinek már elege van, hogy a szép szó nem vált be, és egy durvább üzemmódba kapcsolt annak érdekében, hogy visszarántson az életbe.
Tetszett benne, hogy mindenre kitért, nem sűrítette egybe a problémákat. Külön tanácsa volt munkahelyi problémára, hozzátartózó elvesztésére, megfeleltetési kényszerre, szerelmi problémákra, és hasonlók.
Akkor is érdekes és hasznos a könyv, ha egyszerre olvassa az ember, és akkor is, ha időközönként belelapoz.
Azoknak is érdekes, akiknek nincs válságban az életük, és azoknak is, akiknek problémáik vannak.
Ez a könyv nem ígéri azt. hogy milliárdos leszel. Sem azt, hogy sikeres. Azt sem, hogy ezután nem lesz több problémád.
Ez a könyv olyan, mint egy jó barát, aki végre ad beléd elég lelki energiát ahhoz, hogy talpra állj, és ne nézz olyan gyakran vissza, mint eddig. Sőt, kijózanít, motivál, ha nem is teljes mértékben, de eléri, hogy másképp gondolkozz. Ha ezek közül legalább az egyik sikerül, akkor ennek a könyvnek olyan helye van a polcodon, ahonnan bármikor le tudod majd venni. Mert le fogod.
