Colleen Hoover olyan váratlanul hódította meg könyveivel a szívem, mint talán senki más előtte. Ráadásul én is azok közé tartoztam, akik mindig is tartottak a túlságosan felkapott íróktól. Valahogy az ember olyan irreális elvárásokkal áll neki olvasni őket, hogy az esetek többségében végül csalódottan csukjuk be a könyvet. Azonban most minden egészen máshogy történt.
De vágjunk is bele, vajon mi az amitől Colleen azonnal a szívünkbe költözik?
Őszintén megmondom egyszerűen nem tudok rájönni, hogy hogyan tud olyan kémiát teremteni a főszereplői között, amitől már az első pár oldalon szabályosan elolvad tőlük az olvasó.
“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal. A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal?”
Mikor először olvastam a fülszöveget, azt gondoltam magamban, hogy oké láttunk már ilyesmit filmen, nem olyan nagy dolog. De amikor Fallon és Ben végre találkozott, azt éreztem, hogy örökké ebben a történetben szeretnék élni.
Aztán persze még egy dologhoz tökéletesen ért Colleen, mégpedig a szívtöréshez. A veterán Colleen Hoover olvasók már jól tudják, hogy egy ponton az egész történet és vele mi is, darabjaira fogunk hullani.
Úgy néz le rám, mintha szétesve is szép lennék.
Bár nem igazán szoktam könyveken sírni, de a November 9. annyira betalált, hogy sokszor képtelen voltam tovább olvasni. Igazából azt sem akartam, hogy véget érjen. Nézni akartam őket, hallgatni. Szerelmes lettem a történetbe, a szereplőkbe, a szereplők szerelmébe.
A könyv talán egyedüli negatívumának a Ben által írt kéziratot mondanám, az kicsit furcsán volt megírva. Viszont maga a történet, a fordulatok, a szerelmes egymásra találások, mind-mind nyomot hagynak az emberben!
♥
Nem árulok el vele nagy titkot, hogy azóta a magyarul megjelent könyvei nyolcvan százalékát be is szereztem magamnak. Hamarosan hozom is a következő ajánlómat, a Without Merit-ről!
Köszönjük szépen a könyvet, a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ha tetszett az ajánló, a könyvről itt tudhatsz meg többet:
Képek forrása:
