Jeff Vandermeer megosztó író, ahogy maga a weird fiction írások sem mindenki számára befogadhatóak. Nekem általában nem szokott gondom lenni ezzel, szeretem az elvont, fura, sötét hangulatú történeteket és nagyon régóta szemeztem már a szerző könyveivel, így amikor tavaly megjelent a Kolibri Szalamandra, nem hezitáltam, amint lehetőségem adódott rá, szívesen elfogadtam a recenziós példányt. Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!
Engedd be a világot a pórusaidon át, mint a szalamandra, lásd a virágok összes színét, amit csak egy kolibri láthat.
Főszereplőnk naplóját tarthatjuk a kezünkben, aki senkit sem nevez a nevén és onnantól kezdi megörökíteni az eseményeket, hogy kap egy borítékot benne egy kulccsal, amely egy raktárhoz tartozik. Elmegy a helyszínre, ahol egy kitömött kolibrit talál, egy olyan fajt, ami mára már kihalt. Főhősünk nem érti az üzenetet, de biztonsági elemzőként lehetősége nyílik olyan információkhoz jutni, amihez egy átlag ember nem férne hozzá, így hát nyomozásba kezd, miközben teljesen belebolondul a kolibriba és a természet csodájába, illetve abba a személybe, akitől mindezt ajándékba kapta. A nyomok sokkal szövevényesebb és gyilkosabb kalandra hívják, mint azt elsőre hitte volna! Nem tud ellenállni a rejtélynek annak ellenére sem, hogy otthon várja a családja és az éppen futó projektjei szoros határidőhöz vannak kötve, mert itt egy sokkal nagyobb, fontosabb ügyről van szó! Ám ezzel veszélybe sodorja önmagát! Kétes múltú üzletemberek és ökoterroristák hálójába kerül.
Mindannyian egytől egyig seggfejek, opportunisták és szociopaták voltunk. Azt hittük, a jó oldalon állunk. De mit számított, hogy az ügyfeleink hullazabálókra és hullarablókra emlékeztettek?
Az utóbbi hónapokban lassan haladtam az olvasmányaimmal, és őszintén bevallva, sajnos ez a kötet sem könnyítette meg a dolgom. Gyönyörűen megírt, szinte szépirodalmi mű, a fordítás remek, és mégis… Az ajánlóm címében írt rekviem megnevezés igazán passzol a regényre. Egy vontatott gyászdal. Középpontban a klímaválság áll, az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem. Imádtam a témát és szerintem nagyon fontos erről minél többet írni, beszélni. Emellett volt itt krimi, családi dráma, összeesküvés elméletek, akció, és hát természetesen a cli-fi vonal. Minden adott lenne, hogy egy tökéletes könyvet tartsunk a kezünkben.
Én mégis nagyon hosszan vesződtem vele, egyszer félre is tettem, és csak hetekkel később kezdtem újra bele…
Ami számomra a legnagyobb problémát jelentette ebben a történetben, hogy nagyon vontatottan haladt, és ezzel talán nem lett volna semmi gondom, de a főszereplő sem igazán nőtt a szívemhez. Annyira érzelemmentes lett a monológja, annyira a saját múltjának posványában élt, a saját sérelmei rabjaként, hogy nem igazán lehetett izgulni érte. Nem vitt előre a rejtély sem, annyi tévút és rosszfiú került elő, hogy nehezen tudtam megkülönböztetni őket, vagy hinni abban, hogy valaha célhoz érünk. Végül csak megtörtént, de valahogy a katarzis elmaradt.
Plusz pont viszont, hogy főszereplőnk kényszeresen becenevet adott a fontosabb tárgyainak, amelyen jókat szórakoztam, és olykor a fekete humorát is megcsillantotta!
Bizonyos látványokra fellázad az agy, a lélek el akar rejtőzni önmaga elől.
Összességében a Kolibri szalamandra egy ötletes borítóval rendelkező, egyedi könyv, amely ötvözi a weird fiction titokzatosságát, a krimik szövevényes okfejtéseit és a disztópikus hangulatot. A szöveg igényes, választékos, számos mélyen szántó gondolatot fedeztem fel benne, viszont nem ajánlom azoknak, akik az érzelmes, vagy pörgősebb történetekért rajonganak. A Kolibri szalamandra hosszú és elvont történet egy haldokló bolygó elveszett lényéről, aki valami célt próbál találni kiüresedett életében. Mégsem bántam meg, hogy elolvastam! A téma és a szándék miatt érdemes elolvasni, beszerezni, mert jó célt szolgál.
Ha érdekel a könyv, többet megtudhatsz róla:
