A szerző első könyvében véletlen választás dönt a legfontosabb személy kilétéről. Vajon milyen eredmény születik?
Fülszöveg: A távoli jövőben bárki lehet a Naprendszer vezetője: nincsenek választások, nincsenek alkalmassági tesztek, nincs semmiféle feltétel. Minden az űrlottón múlik, és amikor a mágneses lottópalack pörög, bárkiből a világ abszolút uralkodója, a Kvízmester lehet. Csakhogy, amikor egy új Kvízmester hatalomra kerül, az elődjének még vannak bizonyos jogai, például orgyilkosokat küldhet az új vezető meggyilkolására. 2203-ban egy különös szekta vezetője lesz az új Kvízmester, és az addig zökkenőmentesen működő rendszer hirtelen akadozni kezd. A korábbi vezető mindent megtesz, hogy olyan orgyilkost találjon, aki átjut a telepata testőrökön, ám amikor az egyik alkalmazott átáll a másik oldalra, aggasztó tények kerülnek napvilágra a lottórendszerről, és elképzelhető, hogy ezúttal senki nem nyerhet.Az Űrlottó, Philip K. Dick első, 1955-ben megjelent regénye még ma is szellemes és eredeti, okos és lebilincselő mű.
saját kép
Véleményem: Nagyon izgatott voltam, hogy végre olvashatok Philip K. Dicktől, mert ugyan már terveztem jó ideje, de valahogy mégis más könyvek kerültek a kezembe.
Ami tetszett a könyvben: Az ötletet, amely szerint a távolabbi jövőben tulajdonképpen a szerencse dönt a Naprendszer új vezetőjének személyéről, egészen jónak tartom. Hiszen így mindenkinek ugyanannyi esélye van a legmagasabb pozíció elérésére. Ide kapcsolódik a hatalom kérdésköre: Ki mire képes érte? Megváltozik-e az aki a legmagasabb lépcsőfokra feljut. Jól körbejárja ezt az időtlen témát az író. A harmadik dolog, amiért úgy gondolom legalább egyszer érdemes elolvasni az Űrlottót a bölcs gondolatok, amelyeket a társadalomról megfogalmaz. Következzen most néhány idézet:
„Kell valaki, akire számíthatunk, aki erős, aki vigyáz ránk.
– Mit csinál az ember, ha felfedezi, hogy a szabályok miatt nem nyerhet?
– Azt csinálja, amit én: új szabályokat állít fel, és azok szerint játszik.Az emberek a valóságosak, nem az intézmények meg az irodák.”
kép: Famous Authors
Ami nem tetszett a könyvben: Számomra nagyon lassan zajlott a cselekmény, ugyanakkor néha csapongó is volt, könnyen elveszettem a fonalat. Az szintén zavart, hogy a karakterek ábrázolására kevés hangsúly fektetett a szerző.
Ajánlom az Űrlottót legfőképpen Philip K. Dick munkásságát kedvelő olvasóinknak, hátha a korai életműből vannak még hiányosságaik. Emellett javaslom kézbe venni a lassabb cselekményvezetést kedvelő sci-fi rajongóknak is.
Jó olvasást!
Köszönöm az Agave Kiadónak a recenziós példányt.
Amennyiben tetszik a munkánk itt tudsz minket támogatni.
Köszönjük! 🙂
Kiemelt kép: Doren Damico
