vendégírás

Kölykök

A cigid buszmegállóban töltöd a mobilod a sarkon, a kocsmában Mindig úton, indulásban Az idő megállt, vigyázd a szempárt, vigyázd ki vigyáz rád kölykök vagyunk belül mind elcseszettek sebzettek, játékosak, veszettek töltsd a cigid, játszd a halált, de vigyázd, ki…

Vendégírások

Élj …

Vendégszerkesztő

Élj,ahogy szeretnél, tedd azt amit helyesnek érzel, S ne tedd azt amit helytelennek … Senki sem mondhatja meg,hogyan élj, S merre menjél…. Ne engedd,senkinek se engedd, hogy helyetted írja sorsod betűit… Tanácsok,vélemények, csak a sok fecsegés … Helyetted élni…

Vendégírások

A hogy

Vendégszerkesztő

Ahogy a víz folyékonyés elterül medrében.Ahogy meglát az mindent,csak éppen fejjel lefele,ahogy belát a néniszoknyája alà ésahogy elring benne alevetett fehér ing.Ahogy az lemossa a vértMachbeth és felesége kezéről,ahogy utat tör magának azanyagon keresztüls ahogy gravitációt nem ismervefelszívódik mint egy…

Vendégírások

Felvilágosodás

Vendégszerkesztő

Amikor láttam kezed kezemben, Onnantól tudatosult édes mivoltod része. Amikor láttam mellkasod felém súgni, Onnantól tudott újra tüdőm vihart fújni. Amikor éreztem karjaid végtelen szorítását, Onnantól tudatosult; Az ölelés ámítás. Amikor belémzuhant lelked gyöngyöző hazugsága, Onnantól hittem, hogy a jó…

Vendégírások

Mélyen ott…

Vendégszerkesztő

Ott vesztem el, amikor te is csak mérted a felmérhetetlen paraméterek sivány tükrét, és én csak mély ürességben toltam ki magamból a megszeppent arcot… Ott vesztem el, amikor a pulzus száma utoljára adta ki erejét és végül is csak egy…

Vendégírások

Szembenéző

Vendégszerkesztő

Szűk bőrben lefutni az egészséges karma talpa alá, miközben hátadban a kés és késben a lábad, olyan érzésnek tudom, hogy azt TE se volnál képes megbizsergetni. Egy szál cigarettáról elmondható az élet gyöngyöző elmúlása. Csak mi hitvány emberi élőlények nem…

Vendégírások

Ha feladnám…

Vendégszerkesztő

Kövek. Súlyok és mész. Háromszor is csak ez az egy, ez a förtelmes gerinctelenség fed fel… Erekbe húzódó vastag láz törtel, míg nem a folytogatás kínja üti meg. Adjam fel? Még csak legmélyebb szívem se engedi, hogy maguktól, a fáktól…

Vendégírások

Repülő idő

Vendégszerkesztő

Torkosan és szédülten. Szaftosan és éberen. Foglalkoztat a minden, egyszerre a semmi… Számtalan lépések, íztelen érzések. Ezeknek mámoruk van. Szorongató vágyak, ölelő ágyak. Kerek gombok néznek belém. Szívnak az árnyak, pezsdűlnek a lábak. Koszom lefolyik előlem. Tisztuló kép Serdülő ér.…

Vendégírások

Talán

Vendégszerkesztő

Azt szokták mondani, Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Én sokszor úgy érzem, hogy nekem először két kézzel ad, aztán két kézzel elvesz. Nálam nincs meg a helyettesítés. Sosem úgy történik, hogy egy szeretett személy kisétál az életemből, de…

Vendégírások

Megöregszünk

Vendégszerkesztő

Az ember egyszer csak megöregszik, és elfelejt szavakat, nem tudja már merre kell menni, s ázik egyre kapuk alatt, karján szerelem helyett ül a tegnapok bús magánya, és ujjai közt csordul a léha ma… egyszer csak jönne, a menni elől,…

Vendégírások

Ébredés

Vendégszerkesztő

Reggel ahogy felébredtem álmosan és kócosan mentem a fürdőszobába. Örültem, hogy reggel van, mert az asztalon várt a forró, friss, még gyözölgő kávém. Reggel tervezem el a napom a kávémat kortyogatva gondolkodom, milyen lesz a napom, hogy mi a dolgom,…

Vendégírások

Descartes álmai

Vendégszerkesztő

Álmában árnyak, házak és nyitott ajtószárnyak. Vajon a szél honnan fúj, cogito ergo sum. Mennydörgés, szoba, szikrák, másodjára mit lát. Tudja mindez már a múlt, és néhány kép megfakult. Harmadik álma jövő, álmában érzi ő, szótárban a teljesség, költőnél a…