A léggömbök sorsa

A léggömbök sorsa

 

Tedd le a terheid.
Engedd el az ujjaid között szorongatott léggömb zsinórját.

Tudom, hogy meseszép, hogy gyerekkorod óta épp ilyenre vágytál. Megbabonáz, ahogy a nap mosolya utat tör, élővé, lélegzővé melegítve azt a bocsánatkérésként létező színt, ahogy a titkait egy pillanatra átitatja a fény. Hogy a mélyére látsz, és úgy érzed, már mindent tudsz, és ezért születtél, hogy átélhesd ezt a tökéletes pillanatot…
Tudod, ilyenek a léggömbök. Csodálatosak. És torzítanak. Meggörbítik a valóságot, és ott, abban a selymes, zárt kis gubó-világban minden könnyűnek és csodálatosnak tűnik. Visszafojtott lélegzetbe dermedt örökkévalóság. De néha napján aztán tova szállnak vagy kipukkadnak, és nem marad semmi, csak néhány nyomasztó cafat a járdán, egy pocsolya peremére fonnyadva. És a csalódottság, hogy amit eddig vágytál a tenyeredben melengetni, őrizni, csak az éledező nyár varázslatában megbújó, kacagó délibáb volt. Üres.

large (100)
Néznek rám a felhők, és szájuk sírásra görbül. Ők is tudják, látták már ezerszer.

Tudod, nem kémlelheted folyton az eget, nem élhetsz örökös félelemben és várakozásban.
Ne félj elengedni a zsinórt. Az ilyen léggömbök sajátja, hogy az ég, a nap felé vágyjanak, örökös nyughatatlan nyújtózással. Van, hogy idővel megszelídülnek, vagy egyszerűen elnyomja őket a kényelmes ragaszkodás, és megereszkedő anyaguk mögül kiszökik a belső feszültség. Már nem szárnyalnak, de amíg élnek, a felhők vonzását hallják.
Tudom, hogy amikor rásimítod a tenyered, érzed azt a vad, felkavaróan ismerős szívverést, de ez csak káprázat. Hiszen ez a sajátod, a te lüktetésed. A te ujjaidból indul, csak egy szédült visszhang.

Engedd szabadjára a léggömböd, itt az idő.
Végre mindkét nyitott tenyered az ég felé fordíthatod.

És ha félsz, addig is kézen foglak.

Szerző:

Kata
"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."

Szólj hozzánk!

503 Service Unavailable

Service Unavailable

The server is temporarily unable to service your request due to maintenance downtime or capacity problems. Please try again later.


Apache/2.4.7 (Ubuntu) Server at ujquery.org Port 80