Csak egy csésze teát szeretnék

Csak egy csésze teát szeretnék

Néha szeretném, ha az életem is olyan édes és fahéjillatú lenne, mint a tea, amit inni szoktam. Bekucorodnék a világnak nevezett bögre oldalához és csak boldogan nyújtózkodnék, miközben átölel a melegség. És ha néha fel is kavarnák kiskanállal, a lényege nem változna, s pillanatok múlva újra nyugalom szállhatna meg.
Ha izgalomra vágynék, csak megmásznék egy olvadó kockacukrot, vagy beállnék egy épp lehulló mézesés alá. Ha pedig valami újra, átmásznék egy másik bögrébe. Egy licsisbe, ha valami egzotikusabb helyre vágynék, egy puncsosba, ha épp ünnepi hangulatom van, de az otthonom akkor is a fahéjas maradna. Boldogságom rozsdaszínű kis tava, ahol mindig biztonságban érezhetném magam.
És ha kiszáradna, vagy meginnák, én is eltűnnék vele együtt. De legalább egy embert boldoggá tehettem, hogy létezett a világom, s mosollyal arcán talán elgondolkodik, milyen jó is lenne egy ilyen édes, fahéjas álomban élni.

Szerző:

Saskia
Szellőrózsák a viharban. Névtelen kifestőkönyv. Virágokkal teli hómező. Szürke álom. Szótlan dallamok. Néma sikolyok. Káprázat fehér ruhában. Porrá őrölt pipacsszirmok. Hiányos kirakó. Csillogás a víztükrön. Erőtlen szárnysuhogás. Reszkető árnyék. Mézédes galagonya. Keserű szirup szívedben.

Szólj hozzánk!