Csak egyszer

Csak egyszer

Csak egyszer, csak egyszer,
Csak egyetlenegyszer:
          mikor tépett tüskebokrok
          nyitnak vérverítékű virágfejeket
          kertedben reszketve,
          mikor hullámzó fűzfák
          csúsznak hozzád  térdepelve,
          mikor lekonyult fűszál
          jöttödre feltámad,
          mikor roskadó fatönkből
          hersegő vessző szökken érintésedre,
Csak egyszer, csak egyszer,
Csak egyetlenegyszer,
          mikor kitartó szélben
          ágról a gallyak
          szádról a jajok
          sem menekülnek ,
mikor már a csoda sem segíthet
          gyere, gyere, gyere,
          s ne eressz el
          soha, soha, soha!

Írta: Zsatkovics Edit 
Kiemelt kép: Pexels

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás