Egy éj a Paradicsomban, egy éj a Vígben

Egy éj a Paradicsomban, egy éj a Vígben

A Vígszínház egy gyönyörű épület, mely Pest szívében található, ezenkívül a legnagyobb prózai színház. Május elsején volt a 122. születésnapja, amit a Vígmajális keretein belül ünnepelt meg a társulat a közönség előtt.
Tegnap, azaz május hetedikén látogattuk meg az osztállyal a színházat, ahol először kulisszajáráson vettünk részt, majd este az Egy éj a Paradicsomban című bohózatot néztük meg a hatalmas 122 éves épületben.
A kulisszajárás során megismerhettük a különböző helyiségeket, melyek fontos részei az épületnek, és megcsodálhattuk a hatalmas színpadot és nézőteret több szemszögből is. Az épület történetét is megismerhettük, például megtudtuk, hogy a második világháború során egy bombázás következtében a teljes tetőszerkezet leomlott.

A  színház maradványai a bombázások után

A színpadon is állhattunk, és mindannyiunk számára hihetetlen volt, hogy egy színésznek 1100 nézővel kell farkasszemet néznie. A túravezető viszont beszámolt arról is, hogy a színész igazából nem is lát minket, csak a sötét nézőteret, de mégis minden rezdülésünket hallja és érzi, hogy amit csinál jó-e vagy sem.
Miután minden részét megtekintettük a színpadnak, még a tizenegy méter magasan lévő kötélpadlást is, sajnos el kellett hagynunk a színházat, hogy fél órával később a főbejáraton keresztül érkezhessünk, mint nézők.

Eszenyi Enikő és Hajduk Károly

Az előadás -melynek főszereplői Eszenyi Enikő és Hajduk Károly  -helyzet- és jelemkomikumokkal teli, kissé lesokkolta az osztályt erotikus túlfűtöttségével. A színészek bámulatosak voltak, bár számunkra a történet mondanivalója nem volt teljesen egyértelmű. A nézők nevetése gyakran betöltötte a teret és mindenki arcára mosolyt csaltak a színészek, mikor minket is belevontak a műbe egy-egy megszólítással, megjegyzéssel.
A történetet és a csattanókat nem árulom el, inkább arra biztatom a kedves olvasókat, hogy nézzék meg bátran a színdarabot. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy olyan előadás, melyről vagy úgy jövünk ki, hogy imádtuk vagy pedig inkább vissza se mennénk a második felvonásra. 
Számunkra nagy élmény volt ez a nap, mert megtudhattuk, milyen az élet a függöny és a mézes máz mögött, és az egyik legjobb helyen ülhettünk a gyönyörűszép színházban.

Kiemelt kép: szepavig.hu

Szerző:

Viola Nóra
"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás