Egyszerre inspirál minden, mégis semmi – interjú Sárdinecz Flórával

Egyszerre inspirál minden, mégis semmi – interjú Sárdinecz Flórával

Ma egy ifjú írónővel készült interjút olvashattok, Sárdinecz Flórával, akinek idén jelent meg az első regénye Speciális címmel a Colorcom Kiadó gondozásában. Flóra története egy romantikus ifjúsági regény, ha szeretitek a hasonló könyveket, ezt is biztos imádnátok!

A szemtelenül fiatal írónővel arról beszélgettünk hogyan talált rá az írásra, hogyan született meg a regénye és mik a jövőbeli tervei. Fogadjátok szeretettel!

 

Mesélj kicsit magadról! Kicsoda az a Sárdinecz Flóra?

Utolsó éves gimnazista vagyok, ami körülbelül azt jelenti, hogy minden harmadik mondatom: Nem, még tényleg nem tudom, hová megyek tovább tanulni.
Szóval gőzerővel készülök az érettségire miközben igyekszem sok időt tölteni a családommal, barátaimmal és természetesen egyengetni a könyvem útját.

14908193_1818277731791663_7863447328700465105_n

https://www.facebook.com/specialis2016/?fref=ts

Mióta írsz? Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Hamar rájöttem, hogy mikor olvasok olyan helyekre juthatok el, olyan pillanatokat élhetek át, amit a valóságban csak nagyon ritkán vagy talán soha. Egy idő után pedig azzal kezdtem szórakoztatni magamat, hogy saját történeteket találtam ki és élveztem, hogy én irányítok egy alternatív világot. Mikor egy-egy történet többször is visszaköszönt a gondolatim közül és egy-egy karakteremnek nem csak neve volt hanem már hobbija, családja, barátai, személyisége, úgy döntöttem másokkal is megismertetem őket. Így kezdtem el blogolni.

13 éves voltam, nem akartam megváltani a világot, csak szórakoztam. Élveztem, hogy úgy fogalmazhatok, ahogy nekem tetszik és nem kell a tanárok elvárasainak megfelelnem. Egy idő után viszont megjelentek a kommentek. Egyre több olvasóm lett, és közel egy év után mikor elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy befejezzem a történetet tömegével kaptam, olyan üzeneteket, hogy abba ne hagyjam, amit csinálok mert, szeretik ahogyan írok és alig várják, hogy még többet olvashassanak tőlem. Már nem csak magamat szórakoztattam.

Annak a felismerése, hogy igény van arra, amit írok és hogy az embereknek tetszik ahogyan csűröm-csavarom a szavakat hatalmas örömmel töltött el. Úgy éreztem fejlődni szeretnék. Így kezdtem el egy történetet, amit addig-addig csiszoltam, amíg úgy nem ítéltem, hogy kinőtte már a blogos közeget. Azt gondoltam, itt egy történet, amivel hónapokig törődtem, minden részletre figyelve, ami egyszerre nevetett meg és gondolkodtat el, megérdemeli, hogy „testet kapjon”.  Azóta motoszkált a fejemben, hogy mennyire nagy dolog lenne nem csak egyszerűen történetet, hanem egyenesen könyvet írni.

Mi inspirál? Mi motivál?

Egyszerre inspirál minden, mégis semmi.
Úgy értem, nincs egy fix dolog, amiből ihletet meríthetek. Általában egyszerűen csak meghallok valamit, mondjuk egy dalszöveget és kitalálok hozzá egy történetet. Esetleg meglátok egy fél mondatot és oldalakká bővítem. Vagy a buszon ülve elgondolkozom valamin, leírom és később kitalálom, hogyan lehetne beépíteni azt az éppen aktuális történetembe.

A motivációm pedig, abból fakad, hogy szeretnék örömet okozni az embereknek illetve, hogy rengeteg mondani valóm van. Ezt a kettőt pedig nem is tudnám másképp összeegyeztetni, minthogy történeteket írok.

Mit jelent számodra írni, alkotni?

A személyiségemegyjelentősrészét.
Miközben írok, olyan világot hozok létre, ami ismerős de mégis kicsit más. Szabadon megfogalmazhatom a gondolataimat, véleményt formálhatok bizonyos témákról a karaktereimen keresztül úgy, hogy nem kell miatta magyarázkodnom.

Emellett hatalmas feladat is.
Befejezni egy történetet, szépen kidolgozni minden részletet és nem kapkodni, miközben a gondolataimban már régen minden megtörtént az egyik legeslegnehezebb dolog. Viszont abszolút megéri, mert amikor olvashatóvá válnak a gondolataim és nem csak elméletben létezik egy-egy karakterem, történetem plusz a viccesnek szánt sorokon tényleg nevetnek az emberek…az leírhatatlan örömöt okoz számomra.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Ahogyan szerintem sokan a korosztályomból én is hatalmas Leiner Laura fan vagyok. Mindig tűkön ülve várom a következő kötetét, mert tudom, hogy meg fog nevettetni és az olvasása közben nem fognak érdekelni a kisebb-nagyobb gondjaim. Szerintem ez a legfontosabb egy könyvnél, hogy kiszakítson a megszokottból, hogy máshová kalauzoljon. Mindemellett Laura könyvei és sikerei ráébresztettek, hogy nem csak az amerikaiaké a világ. Igenis magyar íróként, magyar történetekkel is el lehet jutni az emberekhez.

Idén jelent meg az első regényed. Miről szól, milyen műfajba sorolnád?

A történet egy 17 éves lányról szól, aki hatalmas traumán esett át és rájött, hogy az eddigi életét mindenki irányította, csak ő nem. Egy hosszú és nagyon nehéz úton indul el, egyedül. Szerencsére nem sokáig marad magára, barátokra talál és persze a szerelemre. Miközben igyekszik olyan emberré válni, akire elégedetten néz vissza a tükörből.
Mindezek ellenére szórakoztató irodalomnak mondanám, mert igyekeztem a szomorú, komoly momentumokat humorral egyensúlyozni.

Hogyan találtál a Colorcom Kiadóra?

Egy szürke iskolai hétköznapon mit sem sejtve ültem a padomban és azt hittem, már soha nem szólal mega csengő, amikor megláttam AZ üzenetet a telefonomon. A nap további részéből csak az maradt meg, hogy ugrálva mutogatom mindenkinek a kijelzőt és azt szajkózom, hogy: Megtalált egy kiadó!!!!!!!

Kinek ajánlanád a Speciális című regényed?

A regényem elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a humort és a romantikát, valamint nem riadnak vissza a „mélyebb” gondolatoktól sem. Illetve kíváncsiak arra, hogy a történet egy 17 éves lány szemén keresztül hogyan látszódik, formálódik.

14718833_1791144354476994_959895259188903034_n

https://www.facebook.com/specialis2016/?fref=ts

Alkotsz még más műfajokban is?

Egyelőre mindenféle ’tini’ karakterrel van tele a fejem és őket, illetve a történeteiket szeretném papírra vetni. Én is fiatal vagyok és ha nem is történnek meg velem pontosan ugyanazok a dolgok, amiket leírok, mégis úgy gondolom, hogy jelenleg tőlem ez az ami hiteles. Erről tudok reális képet alkotni. Ezt érzem igaznak.

Mik a további céljaid ezen a téren?

A legnagyobb célom, hogy minél több emberhez eljusson a történetem- később akár több történetem is. Az egyik legnagyobb álmom, hogy valami maradandót alkossak, hogy valami hasznosat tegyek. Úgy gondolom egy könyv erre tökéletes, hiszen halhatatlan és örök. Emellett sosem tudhatom, egy-egy sor mit jelent másoknak és -ugyan közvetetten – mégis hány embernek segíthetek, okozhatok örömöt.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?

Egyértelműen az, hogy megjelenhetett a könyvem ilyen formában. Nagyon sok munka volt és rengeteg akaraterőre volt szükségem ahhoz, hogy befejezzem a történetet. Türelmetlen vagyok mégis maximalista, így kisebb csoda, hogy képes voltam végig írni, nem elnagyolva, odafigyelve a részletekre. Az pedig, hogy a kezembe foghatom, lapozhatom és illata is van…leírhatatlan érzés.

És végül, mi az, ami boldoggá tesz téged?

Az az érzés amikor a barátaim megfogják a könyvet és csillogó szemmel lapozni kezdik miközben fülig ér a szájuk. Az pillant amikor percekig, ha nem órákig mosolygok/sírok egy-egy kedves hozzászóláson. Amikor felnézek a polcomra és a sok elismert író könyvei közül kikukucskál az én alkotásom is.

Köszönöm az interjút!

Ha tetszett az interjú, vagy érdekel a könyv, Flóra facebook oldalára ITT nézhetsz rá, a regényből pedig ITT rendelhetsz.

A kiemelt képet az írónő küldte.

Szólj hozzánk!