Fényverés

Fényverés

Talán azért szeretem ennyire a vonatokat, mert oda is betérnek, ahova más nem.
És nem csörtetve, meg bokrot zörgetve.
Tapintatosan simulnak bele a megfejthetetlenbe.

Csak figyelek.
A nyáreleji erdők és a hajnali napsütés részegítenek.
Az elrongyolt rózsaszín rúzsommal nézem magamat a vonat ablaküvegén keresztül.
Ködpillanatokat döfnek át a napsugarak.
Fényes, hajlékony pengéjű fényhidak.
Azt mondják, van egy belső égés, és mi születésünktől kezdve csak ennek a martalékaivá válunk.
Valami a szegycsontom határán dupla sebességgel ég.
Azt hiszem.
Mindig azt képzeltem, ott lakik a lelkem, az a kék kereszt alakjában ott elő valami.
Ami én vagyok.
Az ég is kék most, bár nem izzik olyan fényesen, mint az.
Rajta ücsörög a hold, vágtat fel rá a nap.
Homlokomba talál.
Kicsit lejjebb is célozhatott volna az égősárga sugarakkal.

Kép forrása: pinterest.com

Kép forrása: pinterest.com

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás