Tudom a legtöbb ember nem kedveli a Halloweent, mert átvett ünnepnek tartják, és elvből elutasítják, a Valentin-nappal karöltve. Viszont én nem tartozom közéjük. Imádok mindent, ami egy kicsit is kiszínezi a hétköznapokat. Szeretem az ünnepeket, hiszen a várakozás során, ahogyan a Kis herceg is, díszbe öltöztethetjük a szívünket. Ebben a hónapban éppen sütőtök színűbe.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy Amerikában élhettem át, a lázas készülődést. Igaz a 35 fokos meleg, nem feltétlenül volt képes minden esetben visszaadni a sejtelmes hangulatot.
Bár három héttel Halloween előtt érkeztünk, az amerikaiak már minden létező kis sarkot feldíszítettek. A szállodát például műpókok és patkányok ékesítették. A reptéren pedig minden egyes pulton sírkövek voltak.
Olyan érzése volt az embernek, mintha mindent elvarázsoltak volna. Az egész október egy hatalmas móka volt. Persze gondolhatjuk azt, hogy ennek az ünnepnek nem erről kellene szólnia. De ki tudja? Jó érzés kizökkenni néha a veszteségekből, és meglátni az élet humoros oldalát is.
A legnagyobb élményem, (és értem ezalatt az egész amerikai kalandozást) a Universal Studio – Halloween Horror Nights jelentette. (Igen tudom, soha nem növök fel.)
Egyébként is szerettük volna megnézni a Studiót, viszont mivel a kombinált jegy nem került sokkal többe, lazán azt mondtam, hogy miért ne?! Ez a lazaságom a belépést követő 2. percben el is múlt. Elmondhatom, hogy soha életemben nem féltem ennyire! 🙂
A történet ugyanis úgy kezdődött, hogy elkezdték füsttel elárasztani az utcákat. Ez először még izgalmasnak is tűnt, addig a pontig, míg olyan sűrűvé nem vált, hogy az orrunkig nem láttunk. Majd ezt követően hörgő és mindenféle félelmetes hangokat kezdtek el bejátszani a legeldugottabb zugokból is.
Ezután megérkeztek a műzombik.
Majd pedig, az igazi zombik..
Az egész parkot ellepték a láncfűrészes, álarcos gyilkosok, koboldok, félelmetesebbnél félelmetesebb lények, bohócok (!). És mindenkit üldözőbe vettek, aki élt és mozgott. Mindezt persze jó pénzért. Viszont el kell, hogy mondjam, borzalmasan sok ember képes azért fizetni, hogy órákon át ijesztgessék.
De hála a hős védelmezőmnek, szerencsésen túléltem az estét. És ahhoz képest, hogy az első 10 percben még nem hittem, hogy ezt képes leszek elviselni, örök emlék marad. Mellesleg kipipálhatok a listámról egy újabb fóbia leküzdését:
zombi támadás. ✓