maradok

maradok

A vőlegényem, az életem párja, a fiú, akit 5 éve ismerek, és aki 5 éve ismer engem, azt mondta nekem nemrég egy éjjel, hogy most itt vagyunk, nem tudja miért, de itt kell lennünk. S emlékezzek, régen mindig azt mondtuk, mindegy hogy hol, csak mi hárman együtt, és ezt tartsam szem előtt. Azt mondta, nem leszünk örökké itt, csak hagyjam már békén a múltat, lépjek túl és értsem meg, hogy nem maradhat minden, mindig változatlan. S akkor, ott abbahagytam a sírást, mert tudtam, igaza van.

Ő az életemben az egyetlen ember, aki akkor is tudja, hogy mi jár a fejemben és mit érzek, ha épp csak ülök az ágyon, és azt figyelem, a pilláim mennyit és milyen időközönként rebbenek meg. Bármilyen nehéz időket ró is ránk most a Sors, bármennyire is elzárnám magam a legtöbb embertől, akik részei a mindennapjaimnak – egy dolgot soha nem fogok megtenni. Nem hagyom el őt. Senkinek és semminek nem adom meg ezt az örömöt. Mert én őt szeretem. Rajta és benne semmi sem változott. Csak a körülményeink mások. Ő még mindig az én őzem, az őz-barna szemeivel, és én odaadom neki a végtelen legelőmet, mely mind az övé. S ez az, amit sem egyetlen halandó ember, sem rosszakarat, és bármilyen rossz körülmény nem vehet el tőlünk. Lehet, hogy jelenleg nincs semmi maradandó vagy olyan dolog van az életemben, amire büszke lehetnék. De azért egy mindig van és lesz. Az, hogy 5 évvel ezelőtt ez a férfi áthelyezte az életét egy másik megyébe értem. Azóta, bármi is történt velem vagy vele, és kettőnkkel: mindig maradt. Most rajtam a sor, hogy maradjak és higgyek abban, hogy az idő elhoz nekünk egy szebb jövőt, ahol kiteljesedhetünk együtt.

A megoldások az egyszerűségben vannak. Egyszerűen kell élni. Ha bajod van, menj ki az erdőre, ne akarj semmit, a fák lehajolnak és elveszik a gondjaidat. Hallgatod a patak csörgedezését… Csak úgy. Megtisztulsz. Amit nézel, azzá leszel. Ha óriásplakátot nézel, plázába jársz, üres leszel. Ha erdőben jársz, ha mozogsz, keringeted az energiáidat, táncolsz, úszol, szeretkezel, jól leszel. Ha begubódzol, rosszul leszel. Eredj ki a természetbe, dörzsöld át magad, válts hideget, meleget, jól leszel… Nem bonyolult, egyszerű.

Schaffer Erzsébet: Káprázat az élet!

Kép: Candy című filmből. 

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás