Mindig azok vannak legmesszebb, akiket szeretek. Szétszéledtünk. Szétfújt minket az élet. Egyre több lett a kilométer, egyre csak nőtt a távolság. A másik városok után, a másik országok jöttek. Már nem tudunk csak úgy összefutni. Biztos, hogy véletlen sem találkozunk az utcán. Hónapokig tervezgetett találkozások. Véget nem érő várakozások. Aztán persze hatalmas örömök, mikor eljön az a pár nap, ami jut nekünk együtt.
http://weheartit.com/
Mindig azt kívánom, bárcsak itt lennétek. Összeülnénk mind egy szobában. Igen elférnénk, nem lennénk sokan. A barátoknak sosem a mennyisége számított, hanem a minősége. Minőségből pedig mi azt hiszem, mindig is első osztályú barátok voltunk. Bármilyen messze is kerülünk egymástól, se a távolság, se az idő nem tudja ezt megtörni.
Vannak kapcsolatok, melyek egy életre szólnak. Vannak emberek, akik örökre érkeztek szívünkbe. Nehéz megtalálni őket, de ha egyszer rájuk találtunk, végre azt érezhetjük, nem vagyunk egyedül. Akkor is velünk vannak, ha épp több száz kilométer áll közénk. Ha boldogok vagyunk, írunk nekik, és velünk örülnek. Hiszen a barátok örülnek egymás örömének, ellenben sok emberrel. Ha szomorúak vagyunk virtuálisan az ő vállukon sírjuk ki magunkat. Többet ér néhány őszinte begépelt mondat egy másik városból vagy országból, mint több órányi vigasztaló beszéd, mely nem szívből jön.
Hiszen mindig lesznek körülötted, lesz, akik úgy tesznek, mintha veled nevetnének, lesznek, akik együtt sírnak veled, de mit ér ez mind, ha nem őszintén teszik. A boldogságod csak a barátok nem irigylik, ahogy a bánatod is csak ők érzik. Ha a barátod szíve fáj, a tiéd is megszakad. Kevés őszinte embert fog a sors utadba sodorni, kevesen lesznek, akik nem játszanak szerepet, ahogy olyanok is, akik önmagadért szeretnek. Kevesen lesznek, akik tényleg a barátaid.
A legrosszabb, ha rájuk találsz, aztán elszakadtok. Csak a levelek, telefonhívások maradnak, és évente egy, jobb esetben két találkozás. Most csak emlékek vannak, mindenkiből egy kis darabka, karkötők, nyakláncok, képek, bögrék, fülbevalók, fesztiváljegyek, karszalagok, kispárnák, plüssállatok, üres üvegek, egyen póló, kis csecsebecsék, apró díszei a szobámnak. Itt vagytok, közel és mégis messze.
Markomban szorítom az emlékeket, így érzem, hogy nem vagyok egyedül. Mégis legszívesebben most rögtön indulnék. Indulnék hozzátok, csak egyedül ne hagyjatok. Egyetlen biztató szóért, egyetlen kedves mosolyért, egyetlen baráti ölelésért, egyetlen közös pohár borért átutaznám az országot, a világot is, ha kell. Hiányoztok. Nagyon hiányoztok.
