Pillangótérkép

Pillangótérkép

Soha senki nem szeretett engem úgy, ahogy te. Tudom, mert soha nem is szerettek engem igazán. Sehogyse. Mindig csak egy köztes állomás voltam két nagy Ő között. Akivel felejtettek, boldogok voltak. Akiknek pótlék voltam az előző után, és a következő előtt. Én voltam az, aki segített túllépni, de maradásra már nem voltam elég. Csak időközi jelenség, aki csodával határos módon összeragasztotta a ripittyára tört szíveket, büszkeségeket.

Majd hirtelen megjelentél te. Aki se felejteni nem akarta az előzőt, és nem volt tervben következő. Neked csak én voltam. Nem csak egy megálló a puszta közepén, hanem élettel teli otthon. És szerettél. Tudom, hogy így volt. Legalábbis remélem, ahogy remélhet egy olyan lány, akit soha nem becsültek meg.

“Arra gondoltam: ez a félelem. Elveszítettem valami fontosat, és képtelen vagyok megtalálni, pedig nagy szükségem van rá. Olyan félelem ez, mint amikor valaki elveszíti a szemüvegét, és elmegy szemüveget vásárolni, és azt mondják neki, hogy a világon mindenütt kifogyott a szemüveg, és most már anélkül kell élnie.”
John Green

Aztán jött valami vihar-féleség – bár nekem fel se tűnt – és hirtelen felkapott téged mellőlem. Azóta pedig csak nézelődök, kérdezősködök folyamatosan minden jött menttől, hogy merre vagy? Mi történt? Visszajössz e még? Mindenki azt mondja, elnyelt téged a sötétség, és ne is próbáljak erre választ keresni, mert nem fogok találni semmit. És ne csak választ ne keressek, de téged se, mert nem szeretnéd, ha megtalálnálak. Csak tudod, amikor valaki egy élettervvel állít eléd, aztán elviszi az egész térképet és a közös álmokat magával egy másik világba, valami árnyakkal telibe… Akkor mégis mi mást tehetnék, mint hogy a miértekre keresem a merteket? Hiszen azzal, hogy te elmentél abba a sötét világba, itt is csak pislákoló fényeket hagytál.

Eltűnt minden színes képkocka, nyüzsgés meg azok a dolgok, amitől pillangók repdesnek mindenfelé. Nem látok itt se boldogság-felhőket, se reményekkel teli arcokat, semmi olyan dolgot, ami örömet okozna huzamosabb ideig. Kérem vissza az életemet vagy a térképemet a pillangókkal együtt!

“Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Már nem csillogtatod a szemem. Már csak monoton nyelem a kávét, a könnyek helyett. Már csak valami égi hatalom tudná megjósolni, hogy jelenleg merre tartasz. Vagy hogy fájok-e neked.”
Albert Tímea

Kiemelt kép: http://favim.com/

Szerző:

Rodonit Zoé
"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban." /Audrey Hepburn/

Szólj hozzánk!