Ráncok – Péntek

Ráncok – Péntek

Dave hajnali négykor arra ébredt, hogy Rose matat valamit az éjjeliszekrénynél, felkelt hát a kihúzható kanapéról és felkapcsolta a villanyt.
– Mit keresel kedves? – kérdezte miután meglátta, hogy Rose beesett arca az éjjeliszekrény felé van fordulva, és tágra nyílt szemeivel kutat valamit.
– Olvasni akartam egy kicsit, mielőtt elalszom, de nem találom se a könyvet, se a szemüvegem.
David ránézett az órára.. sóhajtott egyet, majd a könyvespolchoz sétált.
– Mit olvasnál? – kérdezte.
– A némót.. – mondta kuncogva Rose.
– Nem unod még Vernét? – kérdezte a férfi, mialatt kikereste a Némó kapitányt.
– Mindenkinél eljön az öregség azon szakasza, mikor újra mesékre vágyik.
David mosolygott és befeküdt felesége mellé, aki mellére hajtotta fejét. Addig olvasott fel neki, amíg az asszony, úgy hat óra tájékán újra el nem aludt.

Kiemelt kép: thememoires.com

Szerző:

Pintér Dóri
Az a fajta lány vagyok, aki akkor létezik, ha írhat. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer majd mások is olvassák a gondolataimat. Ennek viszont mindig is a visszautasítási-kórság állt az útjában. Azonban rájöttem: igenis lehetnek olyan gondolataim, amik másokat is érdekelnek. Életvidám és csökönyös ember vagyok, épp ezért mindenről van véleményem, amit szeretnék is megosztani a világgal. Az írás számomra egy olyan dolog, amivel kifejezhetem az érzéseimet úgy, hogy ne kelljen szólnom egy szót sem. Ez pedig egy magamfajta szürke kisegérnek hatalmas áldás. A romantika és rózsaszín dolgok terén annyira nem vagyok otthon, de igyekszem magamba szívni az életet és kipróbálni magam több téren, mivel a macskámon és a kávén kívül az írást szeretem a legjobban. Na jó… a macskámat jobban.

Szólj hozzánk!