Ráncok – Szerda

Ráncok – Szerda

– Kéne egy pap… –szólt az asszony, miközben reggeliztek.
– Minek a pap? – vonta fel a szemöldökét David.
– Ha lesz valami kapcsolatom Istennel, talán ad még egy kis időt, nem sokat… Egy – két hetet.
Rose hangja komolynak tűnt, villájával bökdöste a rántottát, alig evett.
– Kedvesem… Te soha életedben nem jártál templomban.
– De, John fiának a keresztelőjén. – mutatott rá Rose.
Dave csóválta a fejét és mosolygott.
– Csoda, hogy nem gyulladtál ki, még a biblia sem volt a kezedben soha.
Rose elmosolyodott, de szomorúan.
– Csak gondoltam talán… – kezdte, majd férje félbeszakította.
– Tudom… Egyél még egy kicsit.
Rose puszit küldött férjének és undorodó tekintettel bekapott egy kis tojást.

Kiemelt kép: kindnessblogdotcom1.files.wordpress.com

Szerző:

Pintér Dóri
Az a fajta lány vagyok, aki akkor létezik, ha írhat. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer majd mások is olvassák a gondolataimat. Ennek viszont mindig is a visszautasítási-kórság állt az útjában. Azonban rájöttem: igenis lehetnek olyan gondolataim, amik másokat is érdekelnek. Életvidám és csökönyös ember vagyok, épp ezért mindenről van véleményem, amit szeretnék is megosztani a világgal. Az írás számomra egy olyan dolog, amivel kifejezhetem az érzéseimet úgy, hogy ne kelljen szólnom egy szót sem. Ez pedig egy magamfajta szürke kisegérnek hatalmas áldás. A romantika és rózsaszín dolgok terén annyira nem vagyok otthon, de igyekszem magamba szívni az életet és kipróbálni magam több téren, mivel a macskámon és a kávén kívül az írást szeretem a legjobban. Na jó… a macskámat jobban.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás