Tiltott gyümölcs

Tiltott gyümölcs

Ülünk egymással szemben. Te felállsz, én követlek. Tekintetünk találkozik, elindulok, követed a mozdulataimat, s végül te felszállsz a metróra, ami arra megy, én felszállok arra, ami erre, s az ablakból még mindig nézzük, miként ültünk az előbb egymás előtt. Elindul a vasszekér és egymás szemébe nézve figyeljük, hogyan siklik el egymás mellett egy eggyé vált pillanat.

Szinte mindenkinek az életében van egy olyan személy, akit úgy jellemzünk, hogy ő az, akit nem szabadna, akit nem lehetne, aki maga a megtestesült tiltott gyümölcs, Mr vagy Ms Plátó, az elhibázott Cupido-nyílvessző másik felének a tulajdonosa, vagyis maga az elérhetetlen reménytelenség.

Letagadhatod, és áltathatod magad, hogy neked nincs vagy nem volt ilyen személy az életedben, de ezt te is tudod, hogy hazugság, hiszen általa lettél olyan, amilyen most vagy. Miatta kezdtél el küzdeni, változtatni. Hogy ez jó vagy rossz? Az csak idővel derül ki.

Kép: https://66.media.tumblr.com/

Kép: https://66.media.tumblr.com/

Szar dolog beleszeretni egy olyan tagba, aki elérhetetlennek tűnik, hiszen sokszor képesek vagyunk bemagyarázni magunknak, hogy igenis együtt lehetünk, ha az égiek úgy akarják, és miért ne akarnák úgy? Talán azért gondoljuk ezt, mert a filmipar nagyon ráfeküdt a témára, hogy teljesítsék a kisemberek álmait legalább a filmvásznon. Egy teljes órán át nézzük a két fél szenvedését, akit az univerzum is egymásnak teremtett, majd az utolsó utáni pillanatban mégis elcsattan a bűvös csók, és ásó-kapa.

Mi is ezt az utolsó utáni pillanatot várjuk.

Isszuk minden szavát, megragadjuk a legtöbb lehetőséget, amikor alkalmunk adódik találkozni vele. Ilyenkor komplett állatkert bulizik a gyomrunkban, és igyekszünk magunkból kihozni a legjobbat. Be akarjuk bizonyítani, hogy igenis alkalmasak vagyunk arra, hogy belénk legyenek szerelmesek. Figyelmesek vagyunk, hat üknagyszülőre vissza tudjuk vezetni a családfáját, tudjuk, hogy mire allergiás, hogy mit szeret, mit gyűlöl, hogy ki a legjobb barátja, hogy mik az álmai. Ha mindezt megosztja veled, elhiszed, hogy ezekben a tervekben te is szerepelhetsz, hiszen ilyet csak úgy akárkinek nem mesél az ember. De vajon ő is ennyi mindent tud rólad? Nem szorultál háttérbe? Ő mit tud rólad? Mi az, amiért ő beléd szerethetett? Lehet, nem is vele van a baj? Lehet nem is miatta nem jön össze ez a dolog? Te megnyíltál neki? Minden barátodnak elmondod, hogy a csillagokat lehoznád neki az égről, kifognád a tengerből az összes halat, kannibáloknak önként odaadnád a fél karodat, csak hogy együtt legyetek. De ezt neki elmondtad? Voltál elég bátor, vagy csak marcangolod magad és a sötétben tele sírod a párnádat?

kép: https://67.media.tumblr.com/

kép: https://67.media.tumblr.com/

Nekem is volt egy teljesen reménytelen szerelmem, amit nyolc éven át húztam, mert mindig kapaszkodtam a mézesmadzagba, amit elhúzott az orrom előtt. Minden apró megnyilvánulásra figyeltem, és reményt merítettem, hogy majd akkor legközelebb, ha találkozunk egymás nyakába borulunk, és szeretni fogjuk egymást örökkön-örökké. De ez csak az én fejemben létezett. Nem voltam elég bátor ahhoz, hogy elé álljak és vagy döntésre kényszerítsem, vagy hogy a tettek mezejére lépjek, és én adjam meg azt a bizonyos kezdő lökést.
Nagyon tud fájni, amikor nem szeretnek viszont, pedig te egy világot tudnál nyújtani. Úgy érezheted, hogy szétszakad belül a lelked, a szíved nehéz lesz, álmatlan éjszakáid lesznek, és nem látod a színeket. Ez is csak azért van, mert a média egy elég irreális, túlidealizált képet fest a románcokról. Amikor összetörik az a világ, amit felépítettél átértékeled a dolgaidat, és rájössz, hogy nem is a másik félre haragszol, hanem sokkal inkább magadra, amiért ennyi időt öltél bele ebbe a dologba, és hülyén viselkedtél, amikor magadba roskadtál, hiszen annyi csoda és lehetőség vár még rád! Persze, amikor újra találkoztok elszorul a torkod, a gyomrod görcsbe rándul és nagyon erőlködsz, hogy ne szökjenek könnyek a szemedbe. Ez szerintem természetes, hiszen ő egy hatalmas fejezet volt a te történetedben, amit nem téphetsz csak úgy ki kivéve, ha ne adj, Isten hirtelen amnéziás leszel, aminek valljuk be elég kicsi az esélye.

Néha kell, hogy összetörjön az a burok, ami a szíved körül van, hiszen később a számodra legtökéletesebb felfedezi majd, hogy milyen csoda is lakozik odabent, hiszen a reménytelenben is ott van azért egy pici remény.

Amúgy az én reménytelen szerelmem beteljesült, csak nem éppen úgy, mint a szokványos tündérmesékben. Viszont mindennap tudok neki csókot adni, mert a feje ott van a többiek mellett a kandallón.

 

Írta: Rehó Bianka

Kiemelt kép: https://66.media.tumblr.com/

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.