Váljunk valóra

Váljunk valóra

nézd, mekkorára nagyít fel
minket az egyedüllét-
mint színes üveggolyókat
a sárgaság, mit reggelente
látok szobádban elkenődve,
ha melléd képzelem magamat.

tudod, hogyan kellene minden kis pontunkat máshogy összekötni?
hogy csillagok legyünk a rendszerben meg kövek, önmaguktól összerezzenő félvilágok.

sejtem már, miféle csillagképek
lehetnek a szívek a papíron,
hogy mennyire hangos az önpusztításunktól kiabáló visszhang,
mert mi is csak por vagyunk, meg atomok.

és már egy űr az egész. Mely annyira tele van a légneművel és szerelem-szaggal, mint buborékkal az éjféli szájíz.

és én most szeretném, hogy
ne létezzek, mert jó lenne
így valóra válni.

image

Szerző:

Károly Dorka
Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra. Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás