csók…

csók…

Csók

                        Tiba Patrik

 

 

Az őszi nap berkei között
ültünk az újonnan
lehelyezett padok egyikén,
körülöttünk hulló levelektől
csupaszított bokrok, 15
-20 méterre tőlünk pedig a
bagótól bűzlő pad. Ez az
egyetlen pad amelyet nem
cseréltek ki, hisz tudja a
polgi hogy dohányzók
százai lehelnék hivatala
makulátlan ablakait ha
cserére kerülne sor.
Minden beszélgetésemnél
előköszön 2 perc
kellemetlen csönd.(ez
most sincs másképp)Hogy
ne tűnjek teljesen
szürkének előrukkolok egy
random történettel, amikor
is ott ültem a nikotinnal
dúsított padon. Pontosan
tudtad hogy béna
beszélgetőtárs vagyok,
ezért mesélés közben
mikor rád néztem hogy
megtudjam figyelsz-e
egyáltalán.
Te lágyan az
állcsontomhoz értél.
Mosolyogtál rám, én pedig
szeppenve csodáltalak.
Elkezdted a saját alsó
ajkad kóstolni majd
magadban elgondolkoztál
azon, hogy az enyém
milyen ízesítésű lehet.
Egyszerre voltál bátor és
félénk mikor számhoz
közelítettél. Hisz féltél
hogy megharaplak. Eper
ízű ajkad irányította arcom
minden izomzatát. Nem
tudom tudtad e hogy ha
valaki becsukott szemmel
csókolózik az annak a jele
hogy a csókolózást végző
partner teljes egészében
átadta magát a társnak,
megbízik benne, és ezzel
a gesztussal kizárta a
külvilágot, csak ő létezik
számára. Én ugyan
kinyitottam a szemem,
hogy megtudjam a tiéd
csukva van-e,
meglepetésemre csukva
volt. Ha nem lett volna
elég furcsa érzés hogy
valaki életemben először a
számban motoszkál a
nyelvével, még rátett ez a
furcsa viszkető érzés
a tenyeremben is. Hisz még
soha senkitől nem kaptam
ekkora bizalmat. Nem
igazán tudtam mit tenni,
jobbnak láttam vissza
hunyni a szemem.
Turbékolásunk végén te
buján mosolyogtál, míg én
elégedetten, elpirult arccal
szegeztem merevedő
tekintetem rád.

 

Kiemelt kép: http://www.pinterest.com

Szerző:

"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/