Hogy miért is érzi valaki, hogy jó helyen van? Nehéz kérdés, így nem tudom megválaszolni. Azt azonban tudom, hogy mi ketten olyan kincsre leltünk egymásban, ami ritka. Nem mindig tudjuk szavakba önteni, de nincs is rá szükség. Néha azonban, elnézlek, miközben éled az életed, és szeretném neked elmondani, mennyire köszönöm, hogy annyi mindent tanítottál nekem magamról. Úgyhogy most álljunk meg egy pillanatra, és had értessem meg veled, milyen elképesztően jó ember vagy!
Nevetni magamon
Régen, mikor kicsi voltam, sokat csúfoltak. A rövid hajammal sokszor megkaptam, hogy mért nem a fiúk tornasorába állok. Hát jól van, ez van megnőtt a hajam abbahagyták. Azóta azonban, nagy lelki gondot okozott minden olyan alkalom, ha valami miatt kinevettek, még akkor is, ha hátsó szándék nélkül. Emlékszem viszont arra a pillanatra, amikor te nevettél ki először, úgy igazán. Épp egy italozós estéről ténferegtünk hozzánk, amikor beleestem az árokba. Sosem felejtem el azt az igazán szívből jövő kacajt, ami belőled jött aznap éjjel. Attól visszhangzott minden a környéken. Az a nevetés pedig annyira kedves lett számomra, hogy valahogy azóta képes vagyok magamon nevetni, és ez roppant módon megkönnyíti a dolgomat, a jövőre való tekintettel.
Hasztalan cicoma
Sosem voltam kibékülve magammal, mindig volt valami, amit meg akartam változtatni. Akár külsőleg, akár belsőleg. Te viszont, egyszer azt mondtad nekem, hogy te nem látod milyen színű a körmöm, vagy milyen színű a hajam, egyszerűen csak engem látsz. Nagy bölcsen akkor és ott nem sértődtem meg, ehelyett inkább megpróbáltam értelmezni, amit mondtál. Ez pedig ráébresztett arra, hogy teljesen mindegy, milyen ruha van rajtam, vagy mennyi a plusz kilóm, te akkor is azt az embert látod, akit szeretsz.
www.pinterest.com
Én, a géniusz
Egyszer azt mondtad, én vagyok a legokosabb ember, akit ismersz. Miután jót nevettem ezen, arra gondoltam, hogy nem mondasz te valótlant, egyszerűen csak a szerelem túlzásra késztet, hiszen a mai napig tőlem kérdezed meg, hogyan kell írni azt hogy „egészségedre”. Persze, csak apró dolgokra gondolok, de örülök, hogy mindig engem kérdezel meg először, bármiről legyen is szó. Jó dolog azt érezni, amit mondok, számodra szent és sérthetetlen. (Az univerzum tartsa meg ezt a jó szokásodat!)
Az örökké
Általában csak úgy dobálóztam az örökké szóval, hiszen fiatal voltam és kissé együgyű. Jó pár srác örökkéjét vettem készpénznek és hittem valósnak. A te örökkéd úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy vettél tejet. Egyszerű, mindennapos. Ez pedig számomra azt jelenti, hogy megfelel a valóságnak. Drámamentesen, abszolút őszinte. Régen azt hittem, a fellengzős fajtára vágyom, te pedig bebizonyítottad, hogy korántsem. Ezt persze Te észre sem veszed, és ezért még jobban szeretlek.
Személyes propaganda
Akár milyen apró kihívással is kellett szembenéznem, minden sokkal kevésbé tűnt ijesztőnek, amikor mellettem álltál. Nem csináltál semmi különöset, mégis mindig eloszlattad a kételyeimet, csak abban a pillanatban fel sem fogtam. Melletted egy olyan nő vagyok, aki eléri, amit akar, és nem mellesleg tudja egyáltalán, hogy mit akar. Veled ez is egyszerű, hiszen úgy hiszel bennem, ahogy soha senki. Úgy, ahogy én szeretnék hinni magamban.
Várakozás szépsége
Veled mindig van mit várni, mert ugyanazt akarod az élettől, mint én, és amit akarsz, azt velem akarod. Ettől pedig határtalan nyugalom és béke árasztja el a lelkem.
Ezekért és oly’ sok minden másért vagy Te életem szerelme. Ha tehetném, visszamennék az időben, hogy minden csalódásodnál és boldog pillanatodnál foghassam a kezed. Ezt ugyan nem tehetem meg, de a lehető legbiztosabb vagyok abban, hogy soha nem akarok mással élni. Ez pedig az a fajta soha, amire én személyesen adom be neked azt a bizonyos mérget. Igen, tényleg ennyire biztos vagyok benne.
Kiemelt kép: www.pinterest.com
