Pollák Viktória: Valaki más helyén
http://www.pinterest.hu
Ébredezünk, nincs még zaj az utcán
A szomszéd se kapcsolta be a rádiót
Fázom, lassan odasimulok hozzád
Lásd milyen könnyű megszokni a jót
Telik az idő, mégis idegen ez a lakás
Otthonod, várad, itt minden a tiéd
Elhiszem ha azt mondod nem kell ma más
És persze én sem adnálak semmiért
Döcög a reggel, most együtt tesszük
Mit rutinszerűen mással szoktunk
Takarítjuk az esti romokat, a nap besüt
Összeér a vállunk, míg mossuk a fogunk
Milyen szép vagy, lehet szép egy férfi?
Ezen tűnődöm, míg veszem a ruhám
Itt ne maradjon a fülbevalóm, a régi
Mit a férjem vett még szerelmünk hajnalán
A mi nagy titkunk izgalom és veszély
Mennyi buktató, macskaköves az utunk
Legyintenek a barátnők, egy újabb szeszély
De ők nem tudják amit mi tudunk
Mennem kell, és menned kell
Mindig ez a legnehezebb rész
Egy este hogy múlhat ilyen gyorsan el
Ne kalapálj szívem, súgja az ész
Búcsúzol: mondod lazán: “szaladok!”
Követlek hosszan éhes szememmel
Ahogy távolodsz én belesajdulok
Vagyok magányos állat, nem is ember
Találkozásaink ringatnak, és élek!
Egész nap a zenéd szól bennem
Elfelejtem mitől szorongok, félek
Pulzusod ritmusát dobolja kezem
Cd-n, magnókazin, bakeliten
Pont ugyanúgy szól a dalunk
Serceg, megáll, de szelíden
Továbbforog, míg újra találkozunk
Hazamegyek, nagy sokára
De csókod a bőrömről nem vész el
Mondd csak, szívem A és B oldalára
Milyen számokat is vettél fel?
Mit csinálhatsz, hol vagy most
Ezerszer is feléd jár eszem
Fut alattad a busz, a villamos
Míg én unalmas dolgomat teszem
Megbújsz minden szó mögött,
Mit a számon naphosszat kiejtek
Így születnek a füzet fölött
Ezek a faragatlan, furcsa versek
Leszel nyári szellő, őszi zápor?
Hagyjalak menni, mert jön a tél?
Lennék tavaszod, mi rejt és ápol
Te fáról lehullott magányos levél
Nem becézlek, nem szeretlek
Te remény, te vágy, te kábulat
Táskámban, zsebemben is kereslek
Viszed a testem, egyetlen árumat
Aztán hazajön a férfi aki hozzám tartozik
Enyém minden nyűgje, megunt szerelme
Mit sem sejt, de azért habozik
Megkérdezni, hogy hogyan telt a tegnap este
“Eltelt. Iszogattunk a lányokkal.”
Milyen rezzenéstelenül hazudok
Ha tudná, hogy fejem tele álmokkal
És egész nap csak rád gondolok
Karodra, válladra, szemed ívére
És ahogy fogtál, ahogy nevettél
Ahogy édesen kifulladtál a végére
Miután egész éjjel szerettél.
Hát hogy is mondhatnám el az igazat
Hiszen az mégsem igaz, nem valódi
Kegyelmezz sorsom, ha van szabad akarat
Segíts hogy ne nekem kelljen csalódni
Jó éjt drágám, ejti ki szám
A két szót mit úgy megszokott
Aludj édes, szólnék hozzád
Ha felvennéd a telefonod
Csend van. Ismerős a lakás
Otthonom, váram itt minden az enyém
Bárcsak mellettem feküdne valaki más
Vagy én feküdnék valaki más helyén.
