Magyar Anna egy 26 éves lány, bár néha huszonötre emlékszik. Dietetikus, vegetáriánus, szarkasztikus, de még elég sok -us végű szó belefér a minimum medence méretű skatulyájába. Szívesen gitározik, basszusgitározik, jógázik, a sorozatokat pedig nem igazán tudja megunni, ahogy az olvasást sem. Költő és író, dalszerző. Ha meg lehetne ebből élni, már rég a Balaton-felvidéken süttetné a hasát, és telefonjába jegyzetelné ezer megvalósítatlan ötletét. Örök álmodozó.
• Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Kilenc évesen kezdtem regényeket írni egy barátnőmmel együtt, és ez sokáig a kettőnk közös kis hobbija volt. Azóta is arról álmodozom, hogy egyszer író leszek, mármint nem a fiókos típus, hanem a publikáló. Versekkel hatodik osztályban kezdtem foglalkozni, mert az „menő lenne”, legalábbis így gondoltam. Én sem hittem volna, hogy ennyire megmarad. De talán a legelső próbálkozásaim a dalszövegek voltak, és a családom legnagyobb boldogságára ezeket szívesen énekelgettem is naphosszat.
• Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Számomra az írás minden formája két célt szolgál: egy újabb platform az önkifejezésre vagy terápiás jellegű. Utóbbi nem mindig a saját érzéseim feldolgozásáról szól, sokszor írok a hozzám közel állók érzéseiről, fájdalmairól, hogy segítsek nekik szavakba önteni, amit néha úgy érezzük, hogy tán nem is lehet.
kép: Magyar Anna
• Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Sokszor arra van szükségünk, hogy lássuk: nem vagyunk egyedül. Ezt nyújtom az olvasóknak. Kendőzetlenül mesélek a saját problémáimról, a magányról, a megtört testképről, a mindennapi zavaró dolgokról. Próbálok őszinte lenni, nem szépíteni, amikor rossz napom van, szeretném elkerülni a toxikus pozitivitást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenkit le akarnék húzni, egyszerűen csak nem szeretném, ha az oldalam csupa boldog pillanattól fénylene, mert nem lenne igaz. Az élet nem a csillám pónik végtelen tánca a szivárványokon, mindenkinek megvannak a maga nehézségei, démonai, küzdelmei, és amikor bevallom, hogy én is harcolok velük, akkor tudom, hogy valaki valahol elolvassa, és arra gondol: más is megéli ugyanezt, amit én. Rendben leszünk.
• Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Talán Fodor Ákost tudnám kiemelni. Hihetetlen, hogyan bánt tizenhét szótaggal, mennyi mindent sűrített bele. Haikut írni könnyű. Jó haikut írni nehéz. Most éppen ez a kedvenc:
Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.
• Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
A növekedésre. Nem az oldal követőinek számára gondolok, hanem a saját lelki fejlődésemre. Amikor két éve sok vívódás után elkezdtem az oldalt, rengeteg bizonytalanságom volt. Mégis kit érdekelne, amit írok? Lesz-e valaha annyi követőm, mint xy-nak? Elég jó-e az engagement rate-m? Miért nem reagálnak többen? Elég-e heti három poszt? És még sorolhatnám. Sokszor kényszernek éreztem a tartalomgyártást, nem szerettem ezzel foglalkozni. Új és új embereket követtem be, hátha visszakövetnek. Ennek következményeként kicsit „kiégtem” egy év után, és 2020 első felében alig csináltam valamit az oldalon. Ma már szerencsére máshogy állok hozzá. Próbálok nem foglalkozni a számokkal, nem ostorozom magamat, ha éppen nincsen kedvem posztolni, és csak azokat követem, akikre kíváncsi is vagyok. Rengeteg tartalmat osztok meg storyban, ami nem a verseimről szól, hanem az általános érdeklődési köreimről, próbálok egy valós személyt bemutatni, nem csak egy arc nélküli írót. Azóta sokkal bátrabban írnak nekem, és én is úgy érzem, hogy közelebb kerültem az olvasóimhoz.
kép: Magyar Anna
• Mi motivál a mindennapokban?
Erre nem könnyű most válaszolnom. A december első fele számomra mindig egy deprimáló időszak, a második felében pedig otthon lehettem vidéken, ahol nem kellett motiváció, hanem csak pihentem, éltem, léteztem. A január eleje egyfajta regenerálódás, új célok felállításáról szól, a frissen összeszedett energiám idei beosztásáról. Néha az egyetlen dolog, ami motivál, hogy rengeteg barátom van, akikhez a nehéz időkben is fordulhatok. Nem megoldásokért, csak némi vigasztalásért, hogy el fog múlni. Amikor pedig éppen kicsattanok a kreatív energiáktól, akkor az a tudat motivál, hogy másoknak segíthet, amit leírok.
• Mi az, ami boldoggá tesz?
A hó roppanása a talpam alatt. Forró tea és mellé kötelezően keksz. Amikor társasjáték közben nem vitatkozunk össze semmin a családommal. Ha az éppen-kedvenc-dalom következik a lejátszási listán. Amikor egy hétvége alatt megírok negyven oldalt, és csak a hátam bánja. A tökéletes tavaszi idő. Ha mindent kapok a boltban, amire szükségem van. A pothosaim gyors növekedése. Amikor sikerül a dalszöveg mellé éneket és gitárt is kitalálnom. Apró csodák. A boldogsághoz nem kell sok.
• Zárásként kérlek mesélj kicsit a jövőbeli terveidről!
Szeretnék minél több videót készíteni IGTV-re, és ha véget ér a COVID, szívesen kipróbálnám a slamelést a szobám négy falán kívül is. Tervben van egy verseskötet, a megjelenés ideje és mikéntje kérdéses, de az összeállításán már túl vagyok. 2020-ban sikerült befejeznem egy kéziratot, most ezt szeretném letisztázni és beküldeni kiadókhoz. Mindemellett tavaly részt vettem egy írókurzuson, ha minden jól megy, idén is jelentkezek egyre. Talán sikerül megcsinálnunk a jóspaklinkat is @megszolalals.ig_ művésznővel, de ennél többet már tényleg nem tervezek.
• Elérhetőség
Instagram: koborlelkek
Köszönöm Annának a válaszokat!
Kiemelt kép: Szabó Kitti
Amennyiben tetszik amit csinálunk itt tudsz minket támogatni. Köszönjük! 🙂
