Egy fiatal írónőt hoztam Nektek ma este Diana Sotoval, akinek könyvét megvehetitek itt.Egy izgalmas interjú készült vele, jó olvasást hozzá!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Dunaújvárosi születésű vagyok, azonban jelenleg Spanyolországban élek. Tanács Diána névvel láttam meg a napvilágot, de itt Diana Soto-ként ismernek, amit az írásaimon is használok. Nem nevezném álnévnek, hiszen tényleg az enyém, bár azt sem bánnám, ha mind a kettőt ismernék az olvasók.
Az alkotás talán az óvodában kezdődött, jó, nem füzettel a kezemben kell elképzelni, hanem egy hangfelvevővel, amire megállás nélkül vettem fel a történeteimet. Az iskolai évek alatt megszerettem az olvasást, és rengeteg versikét készítettem, amiket a mai napig őrzök. Úgy érzem, hogy az írás a kezdetektől fogva velem volt.
• Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Eleinte főleg költőpalántának vallottam magam, és szinte mindennap írtam valamit. Tizenhat évesen ezek a versek leginkább a halálról és az embereket érő igazságtalanságokról szóltak, de tökéletesen megfeleltek ahhoz, hogy kiírjam magamból a feszültséget. Tizenhét éves voltam, amikor az iskolával megnéztünk egy musicalt, ami akkora hatással volt rám, hogy megalapozta a valódi művészetemet: a drámaírást.
Sokáig próbáltam rájönni, hogy melyik út vonz jobban, de nem tudok csak egyet csinálni, legbelül történetek százai próbálnak kitörni, úgyhogy nem ragadtam le egyetlen zsánernél: verseket, drámákat és regényeket írok.
• Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
A versekkel egy pillanatnyi gondolkodást szeretnék adni, pár sort, amiben egy egész világ kap helyet. Szeretem megmutatni mindenkinek, hogy a rengeteg rossz ellenére létezik remény.
A drámáimmal hasonló céljaim vannak, eddig mindegyik tanító jellegű lett, bár nem ez volt a célom velük. Egyszerűen megszületik bennem egy történet, és mire a színpadra kerül, addigra sok embert sirat meg. Sokáig szerettem volna igazi komédiákat írni, de a drámák nyernek.
A regények pedig egy újabb csoportot szólítanak meg, a gyerekeket. Miután több zsánerben kipróbáltam magam, az ifjúsági kategóriánál maradtam, ebben mozogtam a legkényelmesebben. Hiszek benne, hogy a gyerekek nem ostobák, így őket tényleg nem szeretném tanítani. Ehelyett mesélek, és vonják le a következtetéseket.
• Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Mindenkire felnézek, aki le tud írni 50.000-nél több szót. Irigykedve pislogok, amikor kortárs írók 170.000 szavas könyveket adnak ki, és reménykedem, hogy egyszer én is eljutok erre a szintre. Mindenkire csodálattal nézek, aki megpróbál kitűnni a tömegből, ami valljuk be, hogy ma egyáltalán nem olyan egyszerű.
Ha a múltból kell választanom, akkor Fekete István és Kosztolányi Dezső állnak a kedvenceim között, Kosztolányitól származik a kedvenc idézetem is:
„A kő nem lesz könnyebb, ha pehelynek nevezem és az ember sem jobb, ha istennek hívom.”
• Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Arra vagyok leginkább büszke, hogy nem adtam fel, pedig sokszor szerettem volna. Annak is nagyon örülök, hogy az egyik drámámat színpadon is viszont láttam, valamint arra, hogy több musical dalszövegéhez adhattam a nevemet. Sajnos a járványhelyzet megállította az előadásokat, de talán hamarosan újra a színpadra kerülök.
• Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Amikor motivációra van szükségem, akkor emlékeztetem magam arra, hogy melyik a világon a legismertebb szerző. Érdekes, hogy nem a regények nyernek, hanem pont egy vers- és drámaíró: Shakespeare.
Ha ez nem működik, akkor azért folytatom, mert magamnak írok. Ha pedig valaki elolvassa, akkor máris nyertem.
• Mi az, ami boldoggá tesz?
Igazából rengeteg dolog tesz boldoggá. Szeretek a kutyámmal lenni, rajzolni, festeni és olvasni. Rajongok a finom ételekért és a zumbáért. Szeretem nézni a tenger hullámait, a madarakat és sürgő méheket. Boldoggá tesz a csend, de a barátok zaja is, nem feledkezve meg az alkotás öröméről.
• Mik a további céljaid ezen a téren?
A NewLine kiadó most adja ki az első drámakötetemet Csak a bolondok boldogok címmel, amiben három versesdráma olvasható, ezt szeretném minél több emberhez eljuttatni.
Idén két kéziratot fejeztem be, és szeretnék még hármat megírni.
A terveim között van az újabb színpadi művek megalkotása, amik között szerepel komédia, dráma, monodráma és musical is.
Ha pedig ez nem elég, akkor újabb regényötleteim is vannak.
Kövessétek Dianat Facebookon és Instagramon, a könyvét meg ide kattintva tudjátok megvenni!
Köszönjük szépen az interjút Diananak és sok sikert kívánunk Neki tervei megvalósításához!
Kiemelt kép: internet
