Életének 84. évében elhunyt Csukás István, a nagy mesemondó. Generációk sokasága nőtt fel a történetein, némelyből még ma is szívesen idézgetek. A Süsü egyes dallamai szerintem sosem fognak kikopni, durva dallamtapadást tud előidézni az “éljen Süsü” meg a “rettegj félj és borzadj”.
Nem vagyok a száraz tények embere, ám ilyenkor illik azért megemlíteni, hogy mindenki Pista bácsija 1936-ban született Kisújszálláson és igazi díjhalmozónak számított hazai körökben. Elnyerte többek között a József Attila -díjat, az Andersen-díjat (Andersennel egy napon született), az Év Könyve díjat, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesület életműdíjat, a Kossuth-díjat, Az év gyerekkönyve életműdíjat, a Prima Primissima díjat. Illusztris, ám nem teljes lista mindarról az elismerésről, ami a munkáját övezte egészen a hatvanas évek óta.
Budapest, 2016. április 2. A 80 éves Csukás István Kossuth-díjas magyar költő, író 2016. március 29-én egy budapesti kávézóban, ahol interjút adott az MTI újságírójának. MTI Fotó: Balogh Zoltán
Mindig döbbenettel veszek tudomást arról, ha egy ilyen kiváló alak távozik a magyar irodalom színpadáról. Az igazi zsenikről valahogy mindig azt gondoljuk, halhatatlanok, mindig újabb, és újabb alakokat, történeteket fognak kitalálni. Aztán ráébredünk, hogy épp a hősei, meséi miatt válik örök életűvé, száz meg száz figurában marad velünk. Egyszerre volt ő: nagy horgász, Süsü, Mirr-Murr, Pom-pom, Brúnó, Sün Balázs és Sebaj Tóbiás.
Már most több szobor is őrzi őt (nem csak a szívünk). 80. születésnapja alkalmából szülővárosában Pom-pom szobrot avattak, de Budapesten nagy népszerűségnek örvend A Nagy Ho-ho-ho-horgászból ismert kukac rakparti miniszobra is. Sőt, a Magyar Posta 2019-ben alkalmi bélyegblokkot bocsátott ki Weisenburger István tervei alapján, melyen a Süsü, a sárkány hősei voltak láthatók.
Míg legtöbbünknek elsősorban a meséi jutnak eszünkbe, csodás verseket is írt. Egyik kedvencem tőle a Szerelmes vers:
“Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.”
A mai esti meséhez emelj le egy Csukás István művet a könyvespolcról, akár a gyermeked, akár magad szórakoztatására. Ha valaki, akkor ő megérdemli, hogy egy ország emlékezzen ma rá a művei olvasásával. Ha pedig nincs meg egy kötet sem tőle, akkor nézzétek meg ti is a Süsü első epizódját.
Kiemelt kép: valasz.hu
További képek forrásai: Librarius
