Türkiz színek szivárványa, meredek falak királya,
Hosszú füttye messze hallik, Duna mentén elhallatszik.
Kedvence a napsütés, gyönyörű kék, tiszta ég,
Ilyenkor a színes szárnyát, mint vitorlát, feszíti át.
Kora reggel felröppen és egész nap szüntelen,
Szeli-szeli a tiszta eget, fák ágán csak néha pihen.
Csapatokba járnak sokan, löszfal fölött minduntalan.
Így volt egy május délután, mikor egy gyurgyalag nagyot kiállt:
„Fütty, gurgula, napsütés, hol a párom az a szép?
Fogtam neki szöcskét, legyet, szép asszonyok ide gyertek!“
kép: USC
Rá is talált a párjára, s szivárványszínű ruhája,
Csak úgy fénylett, ragyogott, a nász napján csillogott.
Jó pár hét elteltével, hosszú munka erejével,
Elkészült a löszlakás, mit a két hosszú csőr csak ás,
Ásott, vásott, dolgozott s méterek alatt sem kopott.
Vékony hosszú alagút, a végén egy kicsi lyuk,
Icipici löszlakás, meleg fészek, puha vár.
Telis-tele szöszmöszökkel, sok kutya és macskaszőrrel,
Pihe-puha madártollal, fiókáknak meleg ággyal.
Várva várják már a költést, fiókáik éledését…
De ekkor a nyár közepén, nagy ház épül löszfal mentén.
Húzzák fel a falakat, ember épít, magasat…
Pince, földszint, emelet, nyár végére kész lehet,
A madárpár nagyon izgul, hallják a zajt, torkuk szorul.
Nincs sok hátra talán pár hét, és kibújik a kis nép,
Ha van egy kis szerencséjük, a felső szint, még meg nem épül,
Míg a kicsik kopogtatnak, s tojáshéjból ki nem bújnak.
Egyszer aztán nyári reggel, dolgozik gép, traktor ember.
Madárpapa magasan száll, alig hiszi mit fentről lát.
Hosszú füttye messze hallik, Duna mentén elhallatszik,
Kibújt a sok színes csőrös, kék, sárga, zöld meg vörös.
Most már együtt van a család, löszfal fölé messze elszáll.
Jövőre már mennek tova, oda hol nincs embernek nyoma.
Kép: 123RF
Írta: Mayer Szilvia
Kiemelt kép: A szerző saját rajzaiból összeállította Lovász Szilárd
