Ruby Saw-ra már az első könyve megjelenésekor felfigyeltem, de először tavaly januárban találkoztam az írásával, amikor elolvastam a Csak két lépés Észak könyvét, amivel teljesen levett a lábamról. Talán már azóta lappang bennem a gondolat, hogy egyszer mindenképp ki szeretném őt faggatni az írásaival, az írói mivoltával kapcsolatban, de csak most jött el az a bizonyos pillanat, amikor felkértem őt az interjúra.
Melyik volt az a pillanat, amikor úgy érezted, meg kell mutatnod az írásaidat a nagyvilágnak?
A mai napig vannak olyanok, akiknek nem a könyvkiadás az erősségük, szóval úgy gondoltam, hogy nekem nincs vesztenivalóm. Miért ne? Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nekem akkora van. De tényleg igyekszem, tanulok, odafigyelek, meghallgatok mindenkit, ésatöbbi, ésatöbbi, még így is találnak támadási pontot. Persze fognak is, mert nem lesznek tökéletesek az írásaim, de törekszem rá. És már ez is motivál, hogy könyvről könyvre jobb legyek.
Akkor a fiókodban több olyan kézirat is meglapul, amiket eddig senki sem látott?
A fiókban nem, de a laptopon nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sok van. Ugye én fanfictionökkel kezdtem el írni, tehát ennek a java az fanfiction, ahogy a Vörös és a Vadász is egy videójátéknak a továbbgondolása.
Melyiknek?
Assasin’s Creed Rogue.
Ezt mondhatnád a második szenvedélyednek? A videójátékokat?
Playsation-ön nőttem fel annak idején. Inkább a régieket szeretem nagyon, az újakat nem. A legelső Tomb Raiderrel is játszottam, a Duke Nukemmel, a Spyro-val. Ezek nekem meg is vannak, a mai napig PS4-el játszom. A Spyro-t már nem tudom, hányadjára kezdtem el, és orrvérzésig azzal szórakozom, nem tudom megunni.
Fent voltál-e online, vagy egyenesen a kiadóhoz mentél, amikor úgy érezted, eljött az ideje?
A Wattpaddal próbálkoztam, de nekem az a közösség nem jön be. Volt egy… hát blognak mondanám, de inkább honlap volt az, nem futott sokáig az sem, mert ugye nem ismertek, nem reklámoztam magam. Oda dobáltam fel pár írást. Amikor eldöntöttem, hogy meg szeretnék jelenni, akkor kiadókat kerestem fel, hármat is. Csalódtam mind a háromban. Most neveket nem szeretnék mondani, annyit elárulhatok, hogy az egyik tavaly megszűnt, felszámolás alatt van. Végül végső elkeseredettségemben, ha mondhatom így, fordultam a MyBookhoz, és velük öt könyvet adtam ki.
Mennyire befolyásoltak téged a sikertelen próbálkozások?
Kiadó szempontjából nagyon rosszul esett, és el is vette a kedvemet, viszont úgy voltam vele, hogy akkor ismertem meg ezt az egész kiadósdit, akkor jöttem rá én is, hogy ez nem úgy van, mint az amerikai filmekben, hogy bemegy az ember a kéziratával egy kiadóba, ott akkor elolvassák, és jajdejó lett, emiatt ingyen kiadják. Hát ez nem így van. Ahhoz, hogy téged olvassanak, neked nagyon sok pénzt kell kifizetned, de én úgy gondolom, hogy van az az idő, miután úgy látod majd, hogy megérte. Nem vette el a kedvemet, inkább csak jobban ösztönzött arra, hogy nekem igenis ki kell adnom.
Honnan merítesz inspirációt?
Filmekből, és a zene szokott nagyon inspirációt adni. A legutóbbi ötletemet is egy zene után sikerült kigondolni.
Milyen zene és milyen film?
Film bármi lehet. Egy vígjáték, egy horror, akármi. Például A rezervátum titkát egy thriller ihlette, a Wind River, meg az Elrabolva első része.
Nekem elég széles az ízlésem zene téren, a klasszikuson át mindent meghallgatok, kivéve a magyar zenét, mert azt annyira nem szeretem. Ez is változó.
Melyik részük inspirál a legjobban?
Van, amikor jön egy zene, és jönnek a gondolatok, és ennyi elég. Vagy egy filmből kiragadok egy jelenetet, és aköré építek valamit.
Melyik írásodra vagy eddig a legbüszkébb? Melyikre a legkevésbé?
A Kertvárosi pletyka az most nálam az etalon, de ezt überelni fogom A rezervátum titkával. Próbálok könyvről könyvre egyre többet fejlődni, és úgy gondolom, ez sikerül. Főleg a Pillangó-hatás után, amiről mind tudjuk, hogy egy nagy rakás kaki, de majd igyekszem ezt is kijavítani a Liv Jackson életeivel, mert maga a sztori túlságosan is a szívemhez nőtt. Valójában a saját életemből hoztam erre példát, az adta az inspirációt, és nem akarom veszni hagyni sem. Mindig a legújabb lesz az, amire kimondottan büszke vagyok.
Ahhoz képest, hogy te nem vagy vele elégedett, Molyon elég nagy százalékkal büszkélkedhet. Szerinted mi tetszett benne az olvasóknak?
Írásilag és stilisztikailag tényleg egy rakás kaki, erre nem tudok mást mondani. Az a könyv nem lett elégszer átnézve. Szerintem az életszerűsége tetszik benne másoknak, mert tényleg annyira hétköznapi történet. Szólhat rólad, szólhat rólam, ezen felül mást nem tudok elmondani. Az, hogy három pasi van benne… hát, lehet, valakinek az tetszik. Az sem véletlen, és nem azért vannak benne hárman, hogy még több legyen benne az erotikus jelenet. Nem. Mind a hárman jelképeznek valamit.
Amikor megalakul benned egy történet alapötlete, mi a következő lépésed?
Először is keresek neki címet, aztán a karakterekhez arcokat, ezeknek neveket találok ki, aztán valamiért a borító jön, amit a fülszöveg követ, és nagy sokára az írással fejezem be.
Szóval a karaktereket híresebb emberekről mintázod külsőleg? Miért van ez?
Igen, általában színészekről, énekesekről, nagyjából aki megtetszik, azokról. Azért van ez, mert látnom kell, hogy kiről írok. Nekem az úgy nem megy, hogy elképzelem mondjuk Trevort egy barna bőrű, barna hajú, barna szemű borostás férfinak. Nem, nekem ez így nem megy, muszáj archoz kötnöm ahhoz, hogy írni tudjak róla.
Az írás folyamatának melyik részét tartod a legnehezebbnek?
A javítás. Az borzalmas. Nekem olyankor a szemem, az agyam, a fejem… én ilyenkor nem vagyok ezen a bolygón, hogy ha korrektúrázom a kézirataimat. Kegyetlen. Senkinek sem kívánom. Sőt még vannak olyanok, akik ebből élnek meg. Én nem tudom, mit gondolnak azok, akik ezt a szakmát választják, mert ez egyszerűen borzasztó, és nekem teljesen agyvérzésem van a folyamattól. Viszont én nem adnám oda senkinek sem a kéziratomat, hogy javítsa ki, mert ahogy ő hibázhat nagy összegért, úgy én is hibázhatok ingyen. Jobban szeretem én csinálni a dolgaimat.
Beleírsz-e olyan jeleneteket, amik veled történtek meg?
Párbeszédre, szavakra, szlengre többször volt már példa, és a Kertvárosi pletykában három embert is mintáztam ismerősökről.
Van sajátos szójárásod, ami megjelenik a történeteidben?
Biztos, hogy van, sőt, de most így nem ugrik be semmi.
Van-e olyan jelenet, ami megjelenik mindegyik történetedben?
Szerintem nincs, mert én nem tudatosan szoktam megtervezni a történeteimet, hanem csak leülök és írom őket.
Mit érzel a legnagyobb marketingfogásnak magánkiadósként, ami bevált?
Ami bevált? Olyan nincs. Szinte semmi. Nagyon sűrűn vannak nyereményjátékaim, talán ez, mert ezt nem azért csinálom, hogy több követőm legyen, hanem hogy több helyre eljussanak a könyveim, mivel nem ismernek, így nem veszik. De talán most, hogy leszerződtem a Book Dreams Kiadóval, több helyre eljutnak majd. Bízom benne legalábbis.
Miben érzed jónak magad?
A hülyeségben verhetetlen vagyok, ez tény. Marketing szempontjából úgy gondolom, a grafikáim egész elfogadhatóak, írás szempontjából meg törekszem a különlegességre, de ez nem mindig sikerül. Egyszer majd lehet, ez lesz írásban az erősségem. Nem azt mondom, hogy bizonytalan vagyok, de nem tekintek annyira erősen a jövőbe, mint eddig.
