Octavia E. Butler harmadik magyarul megjelent könyve, a Xenogenezis zárókötete idén tavasszal került a könyvesboltokba. Bár a járványügyi helyzet miatt jelenleg korlátozottan, sok helyen csak online formában elérhető a kiadvány vagy házhoz rendeléssel kaparintható meg, egész szépen érkeznek róla a visszajelzések, ahogy végigböngésztem a különböző fórumokat. Nem is kell ennél több egy regény számára! Bár a Xenogenezis-trilógia a nyolcvanas években jelent meg, de a témája mai napig aktuális és elgondolkodtató. A korábbi két kötetről, a Hajnalról és az Átváltozásról már olvashattátok a könyvajánlóimat.
Octavia E. Butler, a sci-fi nagyasszonya
Octavia E. Butler regényei az emberi természet sötét oldalát, a genetikánkba kódolt (ön)pusztító és agresszív ösztöneinket tárja elénk, amely szerinte determinálja a sorsunkat. A hierarchikus berendezkedés és a birtoklási vágyunk folyamatosan egymás ellen uszít sokakat, amely menthetetlenül újra és újra a halálba sodorja fajunkat. A történet az első kötetben úgy indul, hogy az emberiség kiirtotta magát és csak egy idegen faj támaszthatja fel, viszont az idegenek nagy árat kérnek cserébe. Génekkel kereskednek, fajokat ötvöznek, hogy kiszűrhessék a lehetős legjobb tulajdonságaikat és a saját népüket, vagyis egy hibrid életformát alkothassanak a régi jól bevált és az új összetevőkből. A második kötet főszereplője már egy konstrukt gyermek lett, az első részből ismert „ősanya”, Lilith fia, aki emberi és oankáli szülőkkel is rendelkezik és keverednek benne mind a két faj jegyei. Ő megérti az emberek nézőpontját is, hogy miért nem akarnak meghajolni az idegenek előtt, miért ragaszkodnak ennyire a fizikai és genetikai önállóságukhoz. Azt hittem, hogy az írónő ezt a vonalat fogja követni, ám nem ez történt. Lilith gyermekei maradtak továbbra is a történet fókuszában, ám ezúttal Jodahs, egy igazán különleges és egyedi gyermek történetét láthatjuk, aki Akinnál is speciálisabb helyzetbe kényszerül, mert azt a szülőjét kedvelte a leginkább az öt közül, akit nem szabadott volna.
A Hibridek, angol címén Imago, már kevésbé hátborzongató, gyomorforgató és megbotránkoztató, mint két elődje. Kellemesebb élményeket és érzéseket vált ki az emberből, de nem véletlenül. A főhősünk egy csupaszív alak, együtt érző és nagyon vágyja, hogy párokat találjon. Emberi fejjel még mindig furcsa és különös az ő világszemlélete, a szerelemhez, a szexualitáshoz és szaporodáshoz való viszonya, de az elődei már felkészítették rá az olvasót, tudjuk, mire megy ki a játék. Túl sok újat nem kapunk információ terén, emiatt emészthetőbb olvasmány. Jodash éréséről, útkereséséről, félelmeiről és szokatlan szerelmeiről olvashatunk ebben a kötetben. Jodash harcol azokért, akiket szeret, legyen az oankáli vagy ember, és neki olyan fegyverei vannak a harcban, amely az embereket is meglágyítja erőszak nélkül. Ő testesíti meg mind a két faj pozitív tulajdonságait, szerethető oldalát, így utólag belegondolva, jobb szereplőt nem is választhatott volna a szerző a záráshoz.
A Hibridek nem ad sokat hozzá az ismert világhoz, viszont a végkicsengése olyan üzenetet hordoz, amire ennyi szenvedés, ellenségeskedés és harc után szükség van és szépen lezárja ezt a trilógiát. Szép ívet jár be a történet. Összességében a második kötet tetszett nekem a legjobban, az volt a legemberibb és a legdrámaibb is talán, viszont a Hibridek lett a trilógia legolvasmányosabb és leggördülékenyebb darabja, mert itt már minden a kezünkben volt ahhoz, hogy megértsük és elképzelhessük, ami a szereplőkben zajlik. Egyáltalán nem bántam meg, hogy anno a Hajnalt a kezembe vettem és végigolvashattam ezt a rendkívüli sorozatot. Az érzelmek ennyire széles skáláját csak kevés könyv képes kiváltani az emberből, mint a Xenogenezis-trilógia. Az undortól, a haragon át a meghatódottságig sok érzelem kavargott bennem mindvégig, és csak remélni merem, hogy sosem jut odáig az emberiség, hogy ez valóban meg kelljen tapasztania az utódjainknak. A sci-fi szerelmeseinek kötelező darab.
Ha felkeltette a figyelmed a könyvajánló, A Hibrideket még itt találod meg:
A képek az Agave Könyvek promóciós anyagából valók
