Akkor kellett volna, amikor volt rá lehetőséged! Család és munka mellett? Biztos vagy te ebben? Végül is van munkád, nem? Jól is fizet, meg biztos hely is. Jól meggondoltad? Ha felnőtt fejjel, netalán harmincon túl kacérkodsz a gondolattal, hogy valami újba vágod a fejszéd, esetleg tanulni szeretnél valamit, jó eséllyel megkapod a fenti mondatok valamelyikét.
Szüleink, és még inkább nagyszüleink abban szocializálódtak, hogy ha van egy biztos munkád, kapaszkodj bele erősen és nyugdíjig el se engedd, az sem baj, ha nem szereted. Tudd eltartani belőle tisztességesen a családod, vegyél egy lakást/házat és pont. Az már csak bónusz, ha van egy remek autód és évente egyszer eljársz nyaralni. Természetesen, mint mindenhol, itt is vannak kivételek, akiket csókoltatok. Szigorúan online, szigorúan maszkban. Biztos, ami biztos.
“Vedd tudomásul, ma is fennáll az a törvény, hogy ember, alkotó ember csak abból lesz, aki azért tanul, mert tudni vagy csinálni akar valamit! Aki csak azért tanul, hogy diplomája, állása legyen, abból nem lesz ember, csak hivatalnok.”
(Kőszegi Imre)
Édesanyám mindig azt mondta: tanulj fiam (falun a lánygyermeket is lefiamozzák, ugye), mert a tudást nem veheti el tőled senki! Meghallgattam, rábólintottam és mentem tovább. Aztán most, így harminc táján egyre inkább becsülöm, hogy ezt nevelte belém. Valahol a tudatom mélyén mindig elkísért ez a mondat. Mert sokfelé sodorhat az élet, millió és egy dolog történhet veled, de azt, amit megtanultál, az el nem zálogosíthatják, lyukas zsebből el nem hagyhatod, de még egy elveszített állással sem szabadulsz meg tőle. Épp ezért fontos, hogy mindig elégítsük ki az ismeretszerzésre irányuló vágyainkat és a kíváncsiságunkat.
Ugyan vannak, akik gyermekkori álmokat beteljesítve tanulnak asztalosnak, tanárnak, ügyvédnek, újságírónak vagy éppen ápolónak. A saját környezetemen végignézve ez az elenyésző kisebbség, akik erősíti a szabályt.. A többség, még bőven húszon túl sem biztos, hogy megtalálja a helyét. Emlékszem, én mindig egy adag szégyenérzettel és talán egy kis irigységgel figyeltem ezeket a céltudatos fiatal nőket és férfiakat. A mai napig nem fér a fejembe, hogy egy 14 éves kamasz vagy egy 18 éves, éppen a felnőttlét ajtaján kopogtató fiatal, aki olyan keveset tapasztalt még az életben, hogy dönthetne teljes biztonsággal egy olyan szakma mellett, amellett később elkötelezi magát egy életre. Mert, ha megfigyeljük egy átlagos magyar család helyzetét, a szülők örülnek, ha egy iskola költségeit ki tudják pengetni úgy, hogy ne nyomorodjanak bele. Az államilag támogatott képzések sem igazán ingyenesek: a tankönyvek, a szakirodalom, a kollégium, az étkeztetés és társaik bizony kőkemény összegekbe kerülnek.
A cikk további része azokról szól, akik az alábbi okokból végeztek el egy iskolát:
- a haverok is oda jelentkeztek
- valamelyik tanár szerint jó ötlet
- a szüleid ezt választották
- jól hangzott a szak megnevezése
Szóval kiesel az iskolapadból, munkát szerzel, majd kialakul a rutin, ahol hétfőn már ébredéskor minden bajod van, mert hamarosan dolgozni kell, a kávé íztelen, a pirítóst meg legszívesebben kivágnád az ablakon. Kedden azt mondogatod magadnak, hogy már csak négyet kell aludni, és itt a hétvége. Szerdán azon gondolkodsz, hogy talán beteget kellene jelenteni, mert úgy találod, hogy eggyel több fehér pötty van a bal mutatóujjad körmén, mint tegnap. Csütörtökön vidám vagy, mert elvéted a napot, és azt hiszed, hogy péntek van, de amikor rájössz a tévedésre zokogásban törsz ki. Pénteken egész nap be vagy sózva, hogy már csak ezt a napot kell túlélned, miközben öten találnak meg valami olyan feladattal, amit zsigerből gyűlölsz (aztán rájössz, hogy bármit kértek volna, gyűlölnéd). Ahogy szombaton felébredsz, hirtelen szabadnak érzed magad, valakinek, aki bármire képes. Aztán rájössz, hogy úgy elfáradtál egész héten a folyamatos hétvége várásban, hogy lehet, inkább csak bámulod egész nap a kedvenc sorozatod, mert nincs erőd már semmire. A vasárnap alattomosan, percről-percre adagolja az érzést, hogy hamarosan újrakezdődik a hét, az ideg a gyomrodban pedig meggymagnyi gombócként kezdi, majd egy egész vödörnyi jeges vízként végzi, miközben ingerülten kiabálsz az egész családdal, akik szerint nem kell így idegbe jönni egy kis kilöttyintett leves miatt.
Ez épp a te heted leírása? Akkor lehet, hogy neked is ideje elgondolkoznod azon, hogy nem vagy jó helyen szakmailag. Természetesen az előfordulhat, hogy a magánéletben keresendő a probléma, de egy alapos önvizsgálattal nem is annyira nehéz megállapítani, melyik területtel van gond. Érdemes elvonulni egy üres lappal és egy írószerszámmal megvizsgálni, miért érzed magad ennyire pocsékul. Írd fel, hogy mi okoz örömet a napi munkád elvégzésében és mi az, ami bosszant. Légy őszinte magaddal, ha valamikor, akkor most nem érdemes rózsaszín mázba burkolni a gondolataid! Ha azt látod, hogy a listádon csupa olyan szerepel, hogy szeretem, amikor Katival kávézunk, szeretem, amikor vége a munkaidőnek, illetve utálom, amikor be kell kapcsolni a gépet, már attól az egekbe ugrik a vérnyomásom, ha új email érkezik, az egész testem feszült, amikor belépek a műhelybe, akkor ideje elgondolkoznod azon, mi az, amit tehetnél annak érdekében, hogy ne bolondulj meg az elkövetkezendő 30-40 évben, amit még munkával kell töltened. Ezek a példák nagyon szélsőségesek ugyan, de a lényeg átjön, ugye?
Ha a fenti “teszt” eredményeként úgy látod, hogy érdemes lenne valami másba vágni a fejszéd és az akarat is megvan hozzá, akkor jó hírem van. További önvizsgálat következik. Tudom, hogy ezt akartad hallani. Az egyik legnehezebb feladat: meg kell találnod, hogy mi az, ami igazán érdekel! Ez így első körben talán annyira egyszerűnek tűnik, hogy kínosnak tartod, amiért nehéznek neveztem. De vágjunk bele, kívánom, hogy neked könnyű legyen! Azt gondolom, az én generációmra nagyon erősen jellemző a cikk elején található idézet: mindegy milyet, csak szerezz egy diplomát, azzal biztosan megállod a helyed az életben! Tulajdonképpen előfordulhat, hogy tényleg így lesz, és esetleg meg is szereted, amit tanulsz. Akik azonban csupán a papírért vergődnek végig három, négy és öt éveket főiskolán, egyetemen, később megszenvedhetik. Egy kezemen meg sem tudom számolni, hány olyan diplomás ismerősöm van, aki néhány irodai munkában eltöltött év után, a teljes kiégés és összezuhanás után úgy döntöttek: így nem lehet leélni egy életet. Mert ugyan valóban elcsónakáznának a munkaerő piacon, ám jó eséllyel sosem élnék meg, mit jelent kiteljesedni a munkájukban. Így lett belőlük aerobik oktató, fodrász, masszőr, cukrász és még sorolhatnám. Talán az egyetem is jó választás lett volna, csak épp a szak volt hibás döntés. Hiszen, amit ő szeretett volna, azzal “nem lehet elhelyezkedni”, arra “nem lehet egy életet építeni”. Honnan tudjuk, hogy nem lehet? Tapasztalat híján ez mind csak felvetés. Itt jön a te feladatod: gondold végig, hogy mi az, ami közben örömet érzel? Mi az, amiért akár áldozatot is tudnál hozni? Valószínűleg valahol mélyen már tudod is, hogy miről van szó, hiszen olyan jó érzés, amikor gondoskodhatsz másokról, imádod a gyerekeket és sosem hoznak ki a béketűrésedből, a fotózás a mindened, írás közben megszűnik a világ körülötted vagy éppen az egész lakás bútorzatát te tervezted és készítetted el.
Megtaláltad az álmod? Tudod, mit szeretnél? Ideje, hogy megkeresd, milyen lehetőségeid vannak! Nézz utána, az álommunkád elvégzéséhez szükség van-e szakképzettségre vagy elengedő a tapasztalat. Előbbinél kénytelen leszel intézményes oktatást igénybe venni, az utóbbinál azonban rengeteg opciód van. Az internet korában megnyílik előtted az összes ajtó, de még az ablakok is. Annyi oldal, Youtube csatorna, cikk áll rendelkezésedre ahhoz, hogy képezd magad, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Amikor teljesen elhatároztad magad valami mellett, akkor ideje, hogy tervezz! Szerencsére egyre több online tanfolyam, kurzus áll ma már rendelkezésre (ezt a vírus egyik pozitív folyományaként könyvelem el), ahol ugyanúgy nem vagy időhöz kötve, mintha a cikkekből, oktató videókból való tanulást választod. Találnod kell egy olyan időszakot, amikor viszonylagos rendszerességgel el tudsz szakítani a napból mondjuk fél órát. Nekem ezek inkább a reggelek; korábban kelek, hogy csendes magányomban képezzem, okosítsam magam egy kicsit. Eleinte nehéz volt kimászni az ágyból, de hamar rutinná vált és most már elképzelhetetlennek tartom, hogy reggel 7 óránál tovább aludjak, legyen szó hétköznapról vagy hétvégéről. Az idő mellett a pénz is fontos tényező: keresd az ingyenes lehetőségeket, mert hidd el, sokkal több van belőle, mint gondolnád!
Lehet, hogy már az első próbálkozásod siker koronázza majd, de az is lehet, hogy nem. Az, hogy kudarcként éled-e meg, rajtad áll. Mondhatod azt, hogy: én ebben sem vagyok jó. Tudtam én előre, hogy kár belefogni, igaza volt Anyunak, Apunak, Szomszédkrisztinek meg Kocsmárospityunak. De fordíthatsz is a dolgon: megpróbáltam és rájöttem, hogy nem ez a nekem való út. A legjobb képességeim szerint megtettem, amit csak tudtam. Előfordulhat, hogy valami, amiről azt hitted, neked való, nem biztos, hogy tényleg az. Ez nem azt jelenti, hogy fel kell adnod, hogy megtaláld, mi az, ami boldoggá tesz. Sokkal inkább azt, hogy a felszínen tetszett, de mélyebbre ásva látod, ez nem te vagy. Mint, amikor elmész egy szakra, mert jól hangzik, aztán rájössz, hogy túl sok a kémia, a matek vagy egyszerűen hozzávarrod a készülő terítőt az ujjadhoz. Áss mélyebbre, olvass többet a témában, kérdezz meg embereket, akik ezzel foglalkoznak, millió és egy lehetőséged van! Ne add fel!
Építsd be a gondolkodásodba: tanulni soha nem késő! Soha!
Van egy jó sztorid a témával kapcsolatban? Oszd meg velünk hozzászólásban!
A képek forrása: Pixabay
