„Írás nélkül nem tudnék élni” – Interjú Szilágyi Helénával

„Írás nélkül nem tudnék élni” – Interjú Szilágyi Helénával

Szilágyi Heléna rengeteget olvas ír, és illusztrál. Korábban ifjúsági regényeket vetett papírra (Ahol a part szakad, Utazás a múltba) valamint íróként, és szerkesztőként működött közre a Grimm sötét mesék c. novellás kötetben. Az írónővel főleg új könyvéről (Diabolika) beszélgettem, de szó esett a kedvenc fantázia lényéről, és mesélt jövőbeli terveiről is.

Mesélj kicsit magadról! Mi ösztönzött arra, hogy alkotni kezdj!

Kicsiként is inkább leültem a sarokba rajzolgatni, minthogy a társaság középpontjában legyek. Viszont attól még, hogy nem beszéltem sokat, az agyam állandóan zakatolt, így pl. : az óvodában a délutáni pihenők alatt alvás helyett történetek kitalálásával szórakoztattam magam, és manapság sem vagyok igazán jó alvó. Mindig pörgök valamin.

Amikor megtanultam írni, a rajz mellett az írás is fontos részévé vált az életemnek. Hatodikos koromra már befejeztem az első hosszabb állatmesémet, utána pedig következtek az ifjúsági regények, mint az Utazás a múltba.

Mit jelent számodra az írás?

Az írás sok mindent jelent. Mondhatnám azt, hogy önkifejezés, öngyógyítás, és azt is, hogy egy életforma. Minden elcsépelt frázis rám is igaz, mint a legtöbb íróra, de ezek mellett az írás egy olyan út és lehetőség számomra, ami nélkül nem tudnék élni. Szükségem van rá, mint a levegőre vagy az ételre. Egyesek grafománnak tartanak, mert folyamatosan ügyködöm valamin, talán igazuk is van.

Ifjúsági regényeid után ezúttal fantasy-val jelentkeztél. Milyen érzés volt kipróbálni magad ebben a számodra új zsánerben? Mi ösztönzött a Diabolika megírására?

Az ifjúsági regényeim megírása a gimnazista és a kora egyetemi éveimet töltötték ki, de mellettük már elkezdett érdekelni a fantasy is. Tizenkilenc voltam, amikor az első ilyen jellegű történetembe belevágtam, amely mára A táltosok öröksége címet kapta. Ez egy young adult fantasy sorozat, amely ötvözi az ifjúsági, a romantikus és a fantasy zsánereket, ez a kombináció mára már nem is olyan szokatlan. Remélem, hamarosan megjelenthet ez a történet is, mert már tizenkét éve érlelődik.

Tehát a Diabolikának úgy álltam neki, hogy már volt egy három kötetből álló megkezdett fantasy sorozatom és tucatnyi novellám, így mire nekiültem a Diabolikának, nem volt annyira újdonság számomra ez a zsáner.

Sokkal előbb születtek meg a fejemben a karakterek, mint maga a világ, vagy a történet. Akartam egy szélhámost, mint Keján, szerettem volna nagyhatalmú fivéreket, akik annak ellenére, hogy uralkodnak egy világon, az életükből nem maradhatnak ki a testvérekre jellemző civakodások és balhék, szerettem volna néhány nem hétköznapi szerelmes párt… Utána kezdtem el töprengeni egy olyan birodalmon, amelyben minden varázslény és mitológiai teremtmény megjelenik, egy olyan jövőn, amelyben az emberek csak másodhegedűsök, mert eljátszották minden esélyüket egy élhető világ fenntartására.

kép: Szilágyi Heléna

Igazi kihívás a történetedben azonosulni a karakterekkel, tekintve, hogy a Sötétség lényeit helyezted középpontba. Mégis, ha választanod kéne, melyiküket érzed a legközelebb magadhoz?

Amikor nekivágtam a sztorinak, Édua szemszögéből kezdtem el írni, talán az ő személyisége áll hozzám máig a legközelebb, de Frimost és Asmodeus is a szívem csücske. A Bukott angyal című novellám volt az első próbálkozásom, hogy a velejéig gonosz karaktereknek a jó oldalára is rávilágítsak. Egyetlen ember sem létezik, akinek csak jó tulajdonságai vannak, ezért úgy véltem, az elkárhozott lényeknek sem lehetnek százszázalékosan elvetemültek és rosszak. Attól még, hogy valaminek vagy valahová születtünk, sok esetben előre elrendeli a sorsunkat és én ezt a skatulyát szerettem volna összezúzni, mert vannak kivételek, van szabad akarat is a világon.

Tchort egy kapzsi, hataloméhes démon, de emellett szereti a rendet és kitartó, Asmodeus mocskos szájú meg erőszakos, viszont gondoskodó, sőt valamilyen értelemben naiv is, Frimost pedig… ő hordozza magában leginkább a kettősséget. Buja, lusta és önző, de mindezek mellett szerethető, vicces, na meg képes adni, gyógyítani, szeretni. Szerintem mindegyik karakterben megtalálhatja az ember azt, akivel azonosulni tud. Ezek a démonok a főbűnök megtestesítői, de többek is annál.

Jól tudom, hogy az unikornis a kedvenc fantázia lényed? Miért tartod különlegesnek a az egyszarvú lovakat?

Kiskoromban nem babákkal, hanem inkább pónikkal játszottam. Imádtam az állatokat, a görög mitológiát, a meséket, így a pegazust és az unikornisokat is. Ez a szeretet később is megmaradt, mind a mitológia, mind az állatok irányába. Majdnem minden regényemben, kéziratomban szerepeltetek állatszereplőket is, az Utazás a múltban történetemben is fontos szerepet játszanak a lovak, a táltosos történetemben is állatlelkű teremtmények élnek, a Diabolikában pedig olyan mitikus teremtmények is előfordulnak, mint az unikornis, a pegazus, a vérfarkasok és társaik.

Számomra a regényed elég erős társadalomkritikát fogalmaz meg. Rávilágít arra, mennyire önpusztítóak vagyunk, persze tisztelet a kivételnek. Szerettél volna kicsit görbe tükröt mutatni az embereknek?

Ez is szerepelt a terveim között, igen. A környezetszennyezés, a klímaválság és az emberi kapzsiság, korrupció és önzőség korát éljük. Korábban is volt ok, hogy miért pusztítsák magukat, vagy egymást az emberek, a bolygónkra pedig csak úgy tekintettek, mintha önmagától értetődően az embereket szolgálná, maximálisan formálható és örökkévaló lenne. Talán most jutottunk el arra a pontra, amikor kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ez nincs így. Nem lehet örökké kihasználni és csak elvenni valakitől vagy valamitől áldozatok nélkül, mindennek megvan az ára, a következménye.

kép: Szilágyi Heléna

Van olyan magyar vagy külföldi író, akinek a munkássága inspirál téged?

Rengetegen. Szerintem, aki ír, annak elengedhetetlen, hogy sokat olvasson. És nem csak abban a zsánerben, amiben alkot, hanem szinte mindenben. Kamasz koromban Goethe és Jane Austin munkásságáért voltam oda, azóta társult hozzájuk a sci-fi egyik nagy alakja: Philip K. Dick, a szókimondó Chuck Palahniuk, az elvarázsoló Erin Morgenstern és Laini Taylor, és a magyarok közül Benyák Zoltán. Még rengeteg nevet említhetnék, de talán ők adták a legtöbbet a világomhoz.

Zárásként mesélj, kérlek, kicsit a jövőbeli terveidről!

Mindig kéziraton dolgozom, mindig rengeteg ötlet kavarog a fejemben. Jelenleg több félbehagyott történetem van, mint A megjövendölt hazugságok és A Fényország Úrnője  című fantasy regények, vagy az Ahol a part szakad folytatása, a Záróakkord. Ám először  a már befejezett, de még nem megjelent műveimet szeretném kiadatni, amelyek közül a Reménysugár című lélektani és ifjúsági naplóregényem és A táltosok öröksége sorozat vannak előtérben, mert ezeket már több, mint egy évtizede megírtam. Ezek még csak vágyak, de remélem, egy-két éven belül megvalósulnak. Ami viszont biztos, hogy novemberben megjelenik a Shhh! romantikus, erotikus kötet, amelyben A Határvidék Úrnője című novellám is szerepelni fog, ami a tavaly megírt Kékvérűek fantasy kéziratom előzménye.

 

Köszönöm Helénának a válaszokat!

Kiemelt kép: Szilágyi Heléna

 

Ha tetszenek a cikkeink itt tudsz minket támogatni. Köszönjük! 🙂

Szerző:

Farkas Anita vagyok. Zenemániás, könyvmoly és sorozatfüggő. Szeretek nagyokat sétálni, tartalmasakat beszélgetni. Az írás már tinédzser korom óta része az életemnek. Azzal, hogy a Lendület csapatához csatlakozhattam valóra vált az újságírói álmom. Igyekszem minél több rovatban alkotni, és cikkeimmel hozzájárulni olvasótáborunk bővüléséhez.