Mielőtt szünetelt volna az oldal, nem sokkal előtte készítettem egy ajánlót Vörös Eszter Anna munkáiról. Képekbe zárt világok és minden, amit el tudsz képzelni. Hogy mit is értek ezalatt? Olvassátok szeretettel a vele készült interjúmat.
Kit rejt valójában az Everything You Can Imagine Is Real nevű oldalad? Mesélj magadról egy kicsit az olvasóknak!
Azt hiszem ez a legfogósabb kérdés. Az a fajta ember vagyok, aki szeretne nyomot hagyni a világban, de nem úgy, hogy elvesz belőle valamit, hanem úgy, hogy hozzátesz. Nyomot akarok hagyni, nem sebeket. Szerintem minden alkotótevékenység egyfajta terápia is a léleknek, így tudja az ember feldolgozni és elengedni a dolgokat, úgy, hogy nem destruktív se önmagára, se a környezetére nézve. Ha személyesebb dolgokat kell mondanom magamról, akkor nem hagyhatom ki azt, hogy már kiskorom óta szeretem a természetet, az állatok közelségét. Emlékszem, körülbelül 4-5 évesen már növény-, gomba- és állathatározókat olvastam és memorizáltam még a latin neveket is. J Alapvetően nagyon szabadságvágyó ember vagyok, szeretem a nagy tereket, az ismeretlen, vadregényes tájakat. Szeretnék minél több helyre eljutni, utazni, és az álmom, hogy legyen egy hangulatos otthonom egy nagy birtokkal, ahol állatokat, akár lovakat tarthatok.
Mióta tölti ki mindennapjaid szerves részét a rajzolás? Mikor kezdted komolyan venni?
Idén januárban kezdtem ezzel foglalkozni, de az elején tényleg csak hobbinak indult. Először a képeimet a személyes Facebook-oldalamon publikáltam egy külön számukra létrehozott albumban, de hamar nagy érdeklődés kezdte övezni őket,, amit szinte magam sem hittem el. Csatlakoztam a RajzMánia csoportba, amely jelenleg a legnagyobb tagszámú ilyen témájú csoport, és ott is elkezdtem megosztani őket. Márciusban merült fel bennem az ötlet, hogy létrehozok erre a célra egy külön oldalt, így minden érdeklődő el tudja érni a képeimet. Az oldalam végül március 24-én született meg, és nagy örömömre fokozatosan sikerült magam köré gyűjtenem azokat, akik rokonszenveznek a képi világommal. Nem is kellett nagyon „gyűjtenem” őket, valahogy megtaláltak ők maguktól is. A rendszeres megkeresések, felkérések, rendelések talán május-június környékén kezdődtek, de előtte is volt rá példa, csak nem ilyen mértékben.
fotó: Vörös Eszter Anna
Mondhatjuk, hogy hivatásod lett?
Én szeretem ezt gondolni. Tudom, hogy roppant nehéz ilyesmiből megélni, de minden erőmmel arra törekszem, hogy én egyike legyek a szerencséseknek, akik –ha nem is főállásként- de ezzel foglalkozhatnak. Ritka dolog, hogy az ember azt csinálhatja, amit szeret. Van egy jó mondás, ami így hangzik:
„Válassz olyan hivatást, amit szeretsz, és sohasem kell dolgoznod az életedben egy napot sem”. Valahogy én is így gondolom, és tudom, hogy a célhoz vezető út hosszú, és küzdelmekkel teli, de talán egyben ez adja a dolog szépségét is.
Milyen technikával készülnek a rajzok?
Kezdetben pusztán filcekkel dolgoztam: tűfilc a kontúrozáshoz, különböző vastagságú (de mindig fekete) filcek a kitöltéshez. A korai képeim fekete-fehérek, háttér sem nagyon készült hozzájuk. Talán 1-2 hónap elteltével kezdtem el porpasztellel kísérletezni. Régóta volt itthon egy készletem, de évek óta nem nyúltam hozzá. Háttérnek viszont számomra tökéletesen bevált, szeretem, hogy könnyen kezelhető, szép átmeneteket lehet vele csinálni. Bár tény, hogy maszatol, sokszor indián harci színekben pompázik a kezem egy-egy kép elkészülte után, néha még az arcom is. Néha használok még fehér zselés tollat is, főleg ha éjszakai, galaktikus téma van a képen, a sötét háttérre ezzel készítem a csillagmintát.
Melyik figura a kedvenced amelyik a legközelebb áll hozzád?
Több visszatérő karakterem is van, főleg állatfigurák. Általában a szarvasos képeimet szeretik az emberek, mert amellett, hogy ősi totemállatunk, rengeteg mindent lehet kezdeni magával a karakterrel – az agancsával például. Így bár ugyanazt az állatot ábrázolom, valamit mindig lehet vele variálni. De nem mehetek el szó nélkül a lókaraktereim mellett, hiszen az első képem is lovas kép volt, melyet egy álomkép ihletett. Egyébként is sokat vagyok lovak között, hiszem, hogy a hétköznapokból kiszakadva az embernek töltődés természetközelben, állatok között lenni. Biztos vagyok abban is, hogy a rajzok ihletésében nagy szerepe van a kedvenc lovamnak, Bakának, aki az őrbottyáni Bottyán Equus Hungária lóotthon védence, egyébként pedig egy fekete nóniusz ló, akinek megvan a maga kis világa és misztikuma.
Hogy születnek a művek? Mi alapján dől el a “mondanivaló”, amit a rajz ábrázolni fog? Spontán vagy, vagy inkább előre kigondolod őket?
Általában az alapötlet megvan, amikor leülök rajzolni, viszont vannak részek, részletek, amik „útközben” alakulnak és társulnak az alapmotívumhoz. Sokszor egészen spontán „szüli meg magát” a kép. Van, hogy egészen pontosan tudom, mit szeretnék csinálni, ilyenkor általában valami komolyabb, átütőbb töltetű kép születik, ami sokszor társadalomkritika is.
Van valami filozófiája a műveidnek?
Van néhány alaptétel, amihez tartom magam, mert ezeket szívből vallom. Nem véletlen, hogy főként állatos tematikájúak a képeim, ugyanis szeretek emberi érzéseket ábrázolni állatkarakterek segítségével. Nem vagyunk olyan messze egymástól, mint azt néha gondoljuk; ember-állat viszonya, és az ember-természet viszonya is központi téma nálam. Szeretek olyan sztereotípiákkal is játszani, mint a „gyáva nyúl” vagy a „gonosz farkas”, szeretem megfordítani a dolgokat, arányokat.
Vannak ennél „emberibb” témáim is azért, például az érzelmi manipuláció témájú képeim, ezeket nyilván emberkarakterekkel is ábrázolom, hiszen az állatok nem képesek hazudni, manipulálni, az emberrel szemben. Az ilyen képeim személyes tapasztalatból keletkeznek, találkoztam olyan emberekkel, akik kiválóan megtanítottak dolgokra.
Épp ezért vallom azt, hogy nem szabad sajnálni soha semmit, mert mindenki okkal lép be az életünkbe, még azok is, akik rosszakaróink. A rossz tapasztalatok ellen a legjobb gyógyír, ha sikert tudsz kovácsolni belőlük, sárdobálás és gyűlölködés nélkül. Az legyen azok dolga, akik nem olyan szerencsések, hogy egészséges lélekkel és tartással meg tudják élni a dolgokat. Az ember saját maga ellenségévé válik, ha gyűlöletet táplált és bosszút dédelget, mert közben nem halad előre, lemarad, amikor mindenki más (és az élet) elrobog mellette.
fotó: Vörös Eszter Anna
Mi az, ami inspirál, ami ihletet ad?
Több dolgot is tudnék mondani így hirtelen. Hogyha kevésbé kézzelfogható dolgokról beszélünk, akkor a természet közelsége, vagy amint fentebb említettem, inspirálni tud egy kevésbé pozitív dolog vagy ember is. Általában azt veszem észre, nem csak magamon, hogy ha az ember boldog, akkor kicsit ellaposodik a művészete is, vagy kevésbé jön ihlete. Abban biztos vagyok, hogy van valami abban, hogy egy nagyobb érzelmi trauma átütőbb műveket tud kiváltani valakiből, de a boldogságot is meg lehet élni úgy, hogy ihletet adó legyen.
De inspirál egy-egy könyv, vagy film is. Nemrég olvastam Neil Gaiman egyik könyvét, az Óceán az út végén-t, zsongott is tőle a fejem rendesen. Filmen pedig a Coraline-t láttam tőle, az is rendkívül gazdag szimbólumvilágú, szinte érzed, ahogy stimulálja az agyad. Nem hagyhatom ki Tim Burton munkásságát sem, különös tekintettel a Karácsonyi Lidércnyomásra, amihez sokan hasonlítják a képeimet is. Való igaz, hogy közel áll hozzám a kissé sötét, kissé groteszk, de mégis bájos, szeretetreméltó stílus és mesevilág. Ennek ellenére mégis azt szeretném, ha a képeim elsősorban „Eszteresek” és nem Burtonösek lennének.
Mik a jövőbeli terveid, álmaid?
Szeretnék továbbra is ezzel foglalkozni, alkotni, menedzselni magam. Összetett dolog ez és sok időt és energiát igényel, ahogy én szoktam mondani, egy külön életstílus. Szeretnék minél több helyre eljutni a képeimmel, különböző tárlatokba, egyelőre főleg belföldön, de idővel nagy vágyam külföldre is kijutni. Tavasszal több környéki tárlat is van kilátásban, ennek szívből örülök. Vannak zenész ismerőseim, régi barátaim, akikkel együttműködve segíteni is tudunk egymásnak, hogy minél több helyre eljussunk. Nem könnyű a művészvilágban boldogulni, de ha az embernek nincsenek ambíciói és kedvét szegi, ha visszautasítják, ha valami nem jön össze, akkor nem fog haladni előre. Én elszánt vagyok, mert tudom, hogy ezt akarom csinálni és nagyon sok támogatást, bíztatást kapok azoktól az emberektől, akik követik a munkámat. Ezt ezúton is szeretném nekik megköszönni. Én pedig minden erőmmel azon leszek, hogy valóra váltsam az álmaimat, mert mint az oldalam címe is mutatja: „Minden, amit elképzelsz, valóságos”. Tényleg az, hogyha van benned elég bátorság, hogy azzá tedd.
