Ketten ültünk nagyapámmal, a fánk tövében zöld mohában.
Feri papa megkérdezte: „Tudod gyerek, hány éves ez?
Nézd a törzsét milyen vastag, milyen nehéz ruhája van!
Nagy a haja, földre kúszik, sűrű buja zöldbe bújik.
Mikor magja elvetődék, és az ég színén, sok kék,
Sötét felhő tornyosul, és a mennybolt beborul,
Eső és jég megáztatja, hetekig csak locsolgatja,
Majd Nap megsüti, nevelgeti s tavaszi szél meglengeti,
Évekig ágait növeszti, míg aztán a sok emberöltőnyit,
Újból száraz s esős évszak követi és a kis csemetét naggyá teszi.“
kép: creazilla
Ketten ültünk nagyapámmal, a nagy zöld fánk árnyékában.
Egyre csak azon tűnődöm, hogy hány éves az én fenyőm?
Tíz, húsz, negyven vagy tán már száz?!
Öregebb a nagytemplomnál?!!!
Az bíz’ könnyen meglehet, hisz ennyi emberöltő, sok évtized!
Ennyi kéne, hogy ez a szép, földig érő hajú mamut,
Vastag kérgű, nagy ruhájú, zöld és szúrós kusza ágú,
Teremtmény, – mert ez már az, megélje a sok száz tavaszt?
Ketten ültünk nagyapámmal, a széles nagy fánk oldalában.
Október volt, hűvösödött, és nekem egyszer csak eszembe ötlött,
Ez a fa, melyet nemsoká, sok kisgyermek majd körbe áll,
Földre húzzák tűlevelét, – korához több emberöltő is kevés –
Kifeszítik, szinte tépik, s közben ünneplőben nézik,
Milyen magas ez a csoda, milyen szép zöld, sok nagy karja!
Aláraknak ajándékot, szaloncukrot és izzósort,
De a mamut egyre szárad, mert az új év neki bánat,
Egyre kínzóbb napokat hoz, nem otthona száraz doboz.
Ketten ültünk nagyapámmal, de én most már tisztán láttam,
Karácsonykor sem lesz máshogy, sem most, sem akkor nem bántok,
Se lombost, se tűlevelűt, védem őket a Gyönyörűt!
kép: wallpaperflare
Írta: Mayer Szilvia
Kiemelt kép: A szerző saját rajzaiból összeállította Lovász Szilárd
