Ma Szabó Tamás írót ismerhetitek meg közelebbről, a Holdvíz című regény szerzőjét. A könyvről készült ajánlót múlt héten osztottam meg Veletek. Az író első regénye a Maxim Kiadó Dream Válogatás sorozatában jelent meg. A nem mindennapi történet születéséről kérdeztem Tomit, a külföldi kalandjairól, illetve arról, hogy mit ad számára az írás, mi az, ami inspirálja őt alkotás közben. Fogadjátok szeretettel a Vele készült interjút!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Budapesten élek. Sok olvasóm kérdezi tőlem, hogy van-e lánytestvérem… Nos, megnyugtatásul közlöm, hogy nincs, haha! Viszont van egy élénk fantáziám…
Nos, már gyerekkoromban odavoltam a mesékért és a könyvekért. Mindig is alkotni akartam. A rajzolás sajnos nem megy; és bár gitáron játszom, a zenében nem tudok eredetit alkotni, úgyhogy maradt az írás. Ez a legegyszerűbb kifejezésmódja az alkotásnak. 15 voltam, mikor elkezdtem az első regényemet a matekfüzetemben… Ám nagyon hosszú tanulási folyamat eredménye volt, hogy bekerüljek a Dream válogatás sorozatba.
Mit jelent számodra az írás?
Kikapcsolódást, hobbit, munkát, élvezetet és menedéket, ahová elbújhatok a rideg valóság elől. Én vagyok az első, aki látja ezeket az ötleteket, sztorikat. Képzelgés közben remekül szórakozom, és az olvasóknak is bejön, amit csinálok, szóval minden együtt van! Nincs is jobb érzés annál, mikor érzem: na ez egy izgalmas jelenet, most aztán találtam valamit!
Önismeretet is jelent az írás (az első könyvem megalkotása közben sokat megtudtam magamról, például hogy gondoskodó természetű vagyok, védeni akartam a hányatott sorsú főhősnőmet).
Párizs, Louvre-ban
Mi az, amit adni tudsz az embereknek az által, amit csinálsz?
Arra törekszem, hogy szórakoztassam, és elgondolkodtassam őket. Az írás végső soron telepátia is. Felemelő érzés, amikor a tíz évvel ezelőtt Londonban készült fejezeteimet ma, Miskolcon egy olvasó és vlogger pozitívan értékeli a neten és még videót is készít róla (gondolok itt a Pergamenre hányt szavak csatornájára). Szuper érzés, amikor egy ismeretlen olvasó is átérzi azt a borzongást, amit én anno, továbbá ha neki is átjön mindaz az energia, amit beleöltem egy történetbe, és arról számol be, hogy végig fenn tudtam tartani a lappergető izgalmát!
A gimnáziumban egy barátom azt mondta, hogy le sem tudta tenni az első kéziratomat, mert annyira beszippantotta a világa! Pedig már késő éjjel volt, és még a mosdóba se tudott kimenni, mert hátravolt még néhány oldal! Odáig voltam meg vissza, mikor a tanári kar zöme, de még az igazgató is áradozott ugyanerről a könyvemről!
Németh Zsuzsa így nyilatkozott a Holdvízről a Kelly és Lupi olvas blogon: „Úristen! Úgy imádtam!!! Most rögtön a keblemre ölelném a szerzőt, mert annyi mindent adott nekem ezzel a történettel, nagyon mély érzelmeket váltott ki. Rendkívül tehetséges író!” Ez a borítóra is rákerült.
Minden olvasóm kiemeli, hogy végig úgy érezte, mintha ott járna a helyszíneken, hallaná a tenger morajlását, érezné a hotdog illatát New York utcáin, stb. Nagyon vizuálisak és filmszerűek a jeleneteim, mondják sokan. Meg hogy napokig másra sem tudtak gondolni, még akkor is a sztori járt a fejükben, amikor épp nem olvastak.
Egyszóval örülök, ha fantasztikus élményt tudok adni az embereknek!
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan író, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Akikre felnézek: Stephen King, Wilbur Smith, Szilvási Lajos és Sue Townsend.
A kedvenc idézetem Az öreg halász és a tengerből való:
Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.
Eredetileg ezt akartam a második rész elején citálni Hemingwaytől, de végül olyan részt választottam, amiben szerepel az a szó, hogy cápa – előrevetítendő a Holdvíz izgalmas cselekményét.
Megosztanád olvasóinkkal a regény születésének történetét?
Hű, ehhez vissza kell repülnünk a 2000-es évek elejére! Egy este a tévét néztem. Alföldi Róbert arról mesélt egy talkshowban, hogy csak felnőttként tudta meg: van egy lánytestvére! Ez ihletett meg. Sokat foglalkoztam ezzel a tesó dologgal; kísérletezgettem egy középkori verzióval is (ebben Zoli prototípusa egy fiatal, gazdag grófként jelent volna meg, aki megörökli a szomszédos vármegyét, és vele együtt a gyönyörű lánytestvérét), ám végül inkább a 90-es évekre esett a választásom. Eleinte csak szabadjára engedtem a fantáziámat… aztán már annyi izgalmas ötletem gyűlt össze, hogy éreztem: ezt papírra kell vetnem!
2003-ban kezdtem el írni az első fejezetet, ekkor még simán Noémi volt a munkacíme. Akkoriban még nem is volt annyira retro hangulatú a mű, hisz alig pár évvel korábbra (1992-re) helyeztem a cselekmény idejét, hogy legyen rálátásom… Csak hát ugye nagyon sokáig készült, és én együtt öregedtem a szereplőimmel. Kezdetben nem hittem volna, hogy végül csak 2019-ben fog megjelenni a könyv, akkor már Holdvíz címmel!
Az egész életem benne van ebben a regényben! Az eddigi 36 esztendőmből 20-at erre a projektre áldoztam! Ó, mennyi állomása volt ennek a két évtizednek! A kezdeti gondtalan gimis időszakot egy családi tragédia követte, aztán jöttek a szürke, sivár évek a jogi egyetemen, és az egzotikus utazgatások korszaka segített, hogy végre letudjam a könyvet és vele együtt az életemnek ezt a szakaszát.
A Holdvíz nem egy hétköznapi szerelmi történet. Tabutémát boncolgat, emiatt nem minden olvasó elfogadó a Holdvízzel kapcsolatban. Hogyan érintenek a negatív vélemények?
Igen, ez egy kiakasztó sztori. De hát épp az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet adjak az olvasóknak, ami nem egy tucatregény. Sosem adnék ki a kezemből hétköznapi történetet. Utálom a sablonos, gagyi limonádékat, amelyekben mindenki gyönyörű, jóképű, tökéletes, és igazából nem történik semmi. Ez nem regény, hanem divatbemutatók, illetve retusált címlapfotók megjelenítése. Mindez leginkább az írónőkre jellemző. Lépjünk már tovább a karakterek külsején, kolleginák! És hát nem ártana, ha cselekmény is lenne a regényben! Szóval nálam nem tökéletesek a szereplők (Noémi kimondottan önző, akaratos, Zolinak is vannak hibái), és hát szándékosan sokkoló, illetve nem mindennapi a téma. Pont ettől unikális a Holdvíz.
Kissé antiszociális voltam kamaszkoromban, amikor az alapkoncepcióim születtek. A kézirataimban is folyton olyan fiatal szereplőket állítottam a középpontba, akik a társadalom perifériáján élnek: vámpírokat, kirekesztett rockereket, a bevett normákkal nyíltan szembehelyezkedő gimiseket, akik egy szektát alapítanak…
És a végső állomás, vagyis az ötödik kéziratom Zoli és Noémi története volt, melyben a nyápic, elkényeztetett, felsőosztálybeli báty és a csóró hugi tiniként találkozik először, ráadásul úgy, hogy nem alakulhatott ki közöttük a rokonság tudata. Más írók unalmas, sablonos helyzeteket és életszerűtlen, alig pár vonással megrajzolt karaktereket ábrázolnak, én azonban egy exkluzív, hajmeresztő csavarral kezdek, ami már rögtön a könyv elején, az Opera-jelenetnél ad egy nagy gyomrost az olvasónak!
Itt van a főszereplőm, Szentpál Zoltán, a dúsgazdag, burokban nevelkedett fiatalember, akinek csak megszületnie volt nehéz; mindene megvan, és mégis magányos… És akkor egyszer csak az ölébe pottyan ez az üde, cserfes lány, akire nem tud a testvéreként tekinteni… Nem érdekelt, hogy mit szólnak majd egyesek, és mennyire botránkoznak meg a felütésen, én erről a nem mindennapi témáról akartam írni, és kész.
Már nagyon sokan olvasták a regényt, és igazából mindenkinek tetszik, úgyhogy szerencsére csak pozitív visszajelzéseket kapok. Nem is annyira a főszereplők tiltott románca zavarja az embereket, hanem Nascimento, a negatív szereplő, aki egy pedofíl, brazil maffiózó. Ő még rosszabb.
A Bash Bish vízesésnél Amerikában
A Holdvíz számos országban játszódik. Mindenhol jártál már ezek közül?
Spanyolországban, Svájcban, Olaszországban és az USA-ban már voltam. Sajnos Brazíliában még nem, így Recifét az interneten keresztül próbáltam megismerni.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?
Először is arra, hogy be tudtam fejezni a Holdvizet. Mert jópárszor voltak hullámvölgyek, sokszor majdnem feladtam. De mindig folytattam. És hát manapság iszonyú nehéz megjelentetni egy kéziratot. Életem egyik legnagyobb sikerélménye volt, mikor a művem átment a Maxim Kiadó összes szűrőjén (öt szakember véleményezte, és ha az egyikük is negatívan fogadta volna, akkor nuku felhasználási szerződés). Száz másik kézirat közül választották ki Zoli és Noémi történetét! Vagyis komoly versenyben győzött. Mindezt úgy értem el, hogy nem volt protekcióm a szegedi cégnél, senki sem ismert a szakmában, sosem jártam írói tanfolyamra, és korábban még semmi sem jelent meg tőlem.
Büszke voltam arra, hogy a dedikáláson idegenek is megvették és aláíratták velem a debütáló könyvemet, nem csak barátok, rokonok, és egykori iskolatársak. Az ismeretlen vásárlók, illetve olvasók új szintet jelentettek, aminek nagyon örültem. A marketingnek köszönhetően ők is eljöttek a Könyvhétre megvenni az új Dream válogatás-regényt, pedig előtte sosem találkoztunk személyesen.
Jólesett, mikor a YouTube-on a Holdvízről beszéltek a népszerű booktuberek (Hails, Tóth Evelin, Borkareads, stb). Meg hát az is melengeti a szívemet, mikor ötcsillagos értékeléseket kapok a Molyon!
Voltak olyan fejezetek, melyek nem kerülhettek be a végleges kéziratba?
Sajnos voltak. A szerkesztők több mint kétszáz oldalnyi szöveget letöröltek! Mintha a bal vesémtől kellett volna megválnom! Az eredeti terjedelem így a felére zsugorodott. Nagyon megviselt ez az irodalmi Trianon…
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
A siker… ami bizony függőséget okoz! Megint ott akarok ülni a Könyvhéten, illetve a Könyvfesztiválon a híres írók között; látni akarom a kirakatban a következő könyveimet is!
Medenceparty-n Mallorcán
Mi az, ami boldoggá tesz?
Amikor izgalmas sztorikat álmodok meg; amikor frappánsan sikerül lezárni egy fejezetet, és amikor látom, hogy érdemes volt annyit dolgozni egy könyvön, mert az olvasók imádják!
Mik a további céljaid az írás területén? Dolgozol új kéziraton/kéziratokon?
Szeretném az összes kéziratomat kiadatni. Jó lenne külföldön is megjelentetni őket. De a legnagyobb álmom az lenne, ha a mozivásznon láthatnám a történeteimet!
Jelenleg a Megváltó álom című regényemen dolgozom. Már a vége felé járok.
Ha ez kész, belefogok egy viszonylag vidám sztoriba, mely egy világhírű amerikai rockbandáról szól. Valószínűleg New Yorkba és Miamiba helyezem majd a cselekményt. Ezeket a városokat jól ismerem, mivel pár éve dolgoztam, illetve nyaraltam az USA Keleti Partvidékén. Mikor Manhattanben jártam, nem csak a turista szemével néztem azokat a fantasztikus, számozott utcákat, hanem az íróéval is; kerestem a megfelelő helyet, ahol majd Mai Lin, a következő karakterem lakik.
Köszönöm az interjút, Heléna! És remélem, sikerült meghoznom az olvasók kedvét a Holdvízhez!
Én is köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Sok sikert az írói pályádon!
Ha felkeltette a figyelmeteket a cikk, a szerzőt és könyvét az alábbi linkeken érhetitek el:
A képeket a szerző bocsátotta a rendelkezésünkre
