eső

maradsz? maradok…

maradsz? maradok…

– Shhh – mondta. – Alszom. Csak így egyszerűen. Százötven kilométeres sebességről a pillanat tört része alatt alvásra váltott. Rettenetesen szerettem volna lefeküdni mellé a díványra, átölelni, és elaludni. Nem dugni, mint a filmekben. Nem szeretkezni. Csak együtt aludni, a…
élnünk kellett volna…

élnünk kellett volna…

A megmaradt bor az üveg fenekén, kiloccsant kávéfoltok az asztalon, lehullott őszi levelek az aszfalton. Mind egy-egy pillanat, egy-egy emlék, egy-egy érzés. Átéljük ezeket, mégsem álltunk meg egy pillanatra sem, hogy kiélvezzük ezeket a pillanatokat. Pedig kellett volna, s kellene,…
Búcsú levél

Búcsú levél

Feltámadt a szél a kertben, az eső is eleredt. Bőrig ázva vártam, hogy gyere meg. Megfagyott a lábam is mezítláb kint. A pulóvered is elszakadt, véletlen…megint. Kialudt a gyertya is. Csonkra égett. Elvágtam az újjam, de már nem is vérzett,…
Lábnyomok a változás útján

Lábnyomok a változás útján

Keresztbe fordulok az ágyon és keresem a helyem. Talán látnálak, ha a szürke köd nem borítaná el szemem. Körvonalakat rajzolok egy üres papírlapra és azon tűnődöm, hogy most vajon hol lehetsz…Illatok a párnán, lábnyomok a padlón. Ennyi emlékeztet rád, mikor…
Csak ült

Csak ült

Ült. Csak úgy. Egyszerűen csak ott volt. Nem lepett meg különösebben, elvégre a nagy dolgok már csak ilyenek. Ott vannak. Hol? Ott. Leültem mellé. Ő rám sem nézett, bár én reménykedni se mertem ilyenben, szóval nem érintett meg.Ültünk és néztünk…