1.Ópium
Ilyen az, mikor a remény is csak lecsorog a torkomon
Mint a gyűlölt rózsaszín szirup, amit rég kiírt az orvosom
De a recept a hűtőn lassan már oszlásnak indul
Nem váltom ki, nincs miért, elmúlt az már magától.
Reggel hét nulla-egykor kialudt az utcalámpa
Én meg csak bámultam a 31H-t egy helyben állva
Nem akaródzott menni, csak menni mások felé
Lámpák váltottak pirosról zöldre, majd visszafelé ismét.
Végül néhány falvelet a lábam elé vetett a szél
Léptem egyet balra, majd jobbra, a sarkon végre feltűntél
Egy pár kesztyű volt a kezedben, tudtad, hogy fázni fogok
2.Tea
Kint hagytalak ülve. A konyhaasztalnál.
Aznap már két pohár nyugtatóteát megittál,
De féltem, a szádat mi hagyná el , ha kinyitnád
Tudtam, hogy csúfosan formálnád meg minden mondatát,
De az öngyűlölet meg megy nélküled is
Így a kéz mozdult, lenyomva a kilincs
Bementem hát a langymeleg szobába.
Élettér ez, vagy csak Dante egyik vászna?
te nem jöttél utánam, fel sem néztél
A kanál tovább járta táncát a víz felszínén.
Aznap már két pohár nyugtatóteát megittál,
De féltem, a szádat mi hagyná el , ha kinyitnád
Tudtam, hogy csúfosan formálnád meg minden mondatát,
De az öngyűlölet meg megy nélküled is
Így a kéz mozdult, lenyomva a kilincs
Bementem hát a langymeleg szobába.
Élettér ez, vagy csak Dante egyik vászna?
te nem jöttél utánam, fel sem néztél
A kanál tovább járta táncát a víz felszínén.
Délibáb voltál, ópiummaradék a fogakon.
3.10.31.
Ma mindenütt szerelmet láttam
Rongyos utcasarkon, nyárikonyhában
Palatetős házban, kertben, garázsban
Szemekben, szavakban, őszi kánikulában.
Szorongó kezek tördelték egymást
Holdkóros poétát csak az enyém firkált
Délibáb a kéményseprő, az ökörnyál sem száll
Lapok között rekedt az udvariasság.
Keserű a sorsunk, mint Bertuskának
Nemzetözvegység, vége a babusgatásnak.
De ő is láthatta ezt. Ezt a sok szerelmet.
A múló diadalt, a vaskos kegyelmet.
Boríték a postán, benne néhány szó áll
Bélyeg sem kell rá, majd odatalál hozzád.
Bandi is válaszolt az ő Csinszkájának
Ragadj hát tollat, addig én megvárlak.