Lábnyomok a változás útján

Lábnyomok a változás útján

Keresztbe fordulok az ágyon és keresem a helyem. Talán látnálak, ha a szürke köd nem borítaná el szemem. Körvonalakat rajzolok egy üres papírlapra és azon tűnődöm, hogy most vajon hol lehetsz…
Illatok a párnán, lábnyomok a padlón. Ennyi emlékeztet rád, mikor fejemet nem válladra hajtom. Itt felejtett egy-két apróság és süteményillat az, ami az egész konyhát járja át. Emlékeket hagysz magad után.

Eső mossa le arcomról a szennyet, ami napközben rakódik rá. Az élet mindenféle fájdalmat szór szerteszét a világ mozgó és rezdületlen árnyaira egyaránt. Megtisztító esőre vártam, hogy lelkem újra érintetlen legyen, egy új kezdetre készen álljon, új célja felé szálljon.
Vártam. Vártam a csodát, és ma végre eljött. Eljött hozzám. Bekopogtatott az ablakon, én csendben kinyitottam neki az ajtót, de ő valamiért mégis a kulcslyukon át surrant be a házba, ahol mindent felforgatott. Átmosta a székeket, a padlót, eltüntette a lábnyomokat és a süteményillatot felváltotta a friss eső illata. Változást hozott a házba és azt suttogta, hogy várjak…
Várjak arra, hogy újból megjelenj, mert ismét hozni fogod a sütemény édes illatát és a lábnyomok is visszakerülnek a fürdőszoba kék padlójára. Várjak, mert amikor majd besétálsz hozzám, a szívembe, akkor más lesz minden. Másképp fogsz nézni rám, az érintésed valódibb lesz mint valaha, és a gyomromban pillangók fognak röpködni minden egyes éjszaka. Azt súgta várjak… Mert amikor újra megjelensz a tisztító eső után, magaddal hozod majd a változás szelét, aminek köszönhetően minden valódibb lesz, szeretetteljesebb és  talán boldogabbak leszünk mint valaha.

Keresztbe fogok fordulni az ágyon, de már nem kell keresnem a helyem, mert itt leszel velem. Szürke köd sem fogja többé borítani szemem, tisztán láthatlak minden pillanatban mikor velem leszel és akkor is, ha nem.
Nem kell többé körvonalakat rajzolnom üres papírlapra és nem kell aggódnom, hogy hol lehetsz, mert akkor is velem leszel, ha épp messze jársz. Mert tudom, hogy mielőtt álomra hajtanád fejed, újra és újra a szívedbe zársz.
Az illatod úgy beleivódik a párnába, hogy azt követően semmilyen eső nem mossa le, a lábnyomod pedig beleég a padlóba, amit semmi sem tüntethet el. Nem kell emlékeket keresnem, mert velem leszel. Fejem esténként a válladra hajthatom, az apróságok már itt kerülnek a helyükre és a süteményillat állandó szereplője lesz a pillanatképeknek. Nem kell többé emlékeket hagynod magad után, mert te leszel maga az élet. A múlt, a jelen és a jövő egyaránt.
Ha meghozod a változás szelét, akkor soha többé nem engedlek el… Hagyom, hogy a  lábnyomomban járj, hogy véletlenül se téveszd el az irányt…

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás