„13 percig halott voltam. Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de egy valamiben biztos vagyok: nem baleset történt, és nem akartam megölni magamat.” – Sarah Pinborough már egyszer lenyűgözött, és ezzel a sztorival sem okozott csalódást.
Már nagyon vártam, hogy a kezembe vehessem a regényt. A Ne higgy a szemének! trillerrel bemutatkozó írónő ismét nagyot alkotott. A 2016-ban megjelent könyv a fiatalabb korosztályt célozza meg, ugyanis szereplői átlagos gimnazisták, akik olykor feleselnek szüleiknek, bezárkóznak a szobájukba, titkokat őriznek és legnagyobb bizalmasaik a barátaik – ami nem mindig jelent jót.
A könyv 2018-ban jelent meg magyar nyelven, a 21 század kiadó jóvoltából. Az igazán találó illusztráció, amit a borító kapott rögtön magára vonzza a tekintetet és a címmel párosítva számomra egyértelműen egy olyan könyv, amit az elsők között vennék meg egy könyvesboltban.
Kép: saját
A nem hétköznapi történet középpontjában egy fiatal lány áll, akit egy nap holtan húznak ki a folyóból. A 16 éves Natasha Howland 13 percig halott volt. A rejtélyes körülményeket az egykori barátnője, Rebecca szemszögéből, az ügyben nyomozó felügyelő feljegyzéseiből, Natasha pszichológusával való beszélgetéseiből és naplószerű jegyzeteiből, a megtalálója, Jamie nézőpontjából, újságcikkekből, valamint sms-eskből ismerjük meg. A rengeteg szemszög izgalmassá teszi az amúgy vontatott történetet. A folyamatos váltások elvarratlan szálakat hagynak, amiket az olvasónak kell összeszednie és beilleszteni a helyére, ezáltal folyamatos mozgásban tart, akárcsak egy jó krimi.
A nyelvezetét tekintve egy egyszerű olvasmány, amire tökéletesen illik a young-adult kategória. Szabad szójárással próbálja még közelebb hozni az olvasóhoz a tizenévesek világát. Mintha csak egy ifjúsági regény lenne. De nem az. Annál sokkal több. Egy pszicho-triller, amiben sosem tudod, hogy mi jár a szereplők fejében.
A sztori vontatottsága egy pillanatig sem tette unalmassá a történetet, ugyanis minden részletes leírásban próbáltam megtalálni a hiányzó kirakós darabokat. Nem vagyok túlságosan jártas a krimik terén, de azt hiszem a lassú történetvezetés az egyik alappillére az ilyen típusú olvasmányoknak. Mert a megoldás a részletekben rejlik. Azonban annak ellenére, hogy minden kulcsfontosságú információ, ami a végkifejlethez vezet, el van rejtve a történetben, nem lehet száz százalékosan kitalálni, hogy hogyan végződik a sztori. Mert Sarah Pinborough az orránál fogva vezeti az olvasót. Szemrebbenés nélkül vezet félre, mindenféle bűntudat nélkül hagyja, hogy téves utakon sétáljunk, sőt mi több, egy csinos kis ösvényt is elénk rendel, hogy azt higgyük, mindent tudunk. Aztán figyelmeztetés nélkül csap le ránk, egy olyan váratlan fejleménnyel, ami még csak meg sem fordult a fejünkben a történet kezdetén (pedig tényleg mindenre gondoltunk). És szerintem ez a pimasz félrevezetés teszi igazán jó olvasmánnyá ezt a könyvet.
Kép: Szofisztikáltmacska
A regény remekül visszaadja a középiskolai évek hangulatát, a diákok közötti hierarchiát, a középosztálybeli tinédzserek életét, akiknek minden apró iskolai dráma a világot jelenti, a népszerűség hátulütőjét és a felnőttek tehetetlenségét a kamasz gyerekeikkel szemben. Számomra egy kellemes, ugyanakkor rendkívül izgalmas olvasmányélmény volt.
Ha szereted a Gossip girl típusú tini drámákat, megfűszerezve némi rejtéllyel és gyilkossággal, akkor a 13 perc garantáltan a kedvenceid között lesz.
Kiemelt kép: Szofisztikáltmacska
