Fehér felhők között…

Fehér felhők között…

Fehér felhők között …
Heic Beáta

 

Évek teltek el,
mióta az égbe költöztél.
Fel a kékszínű égbe.

Telnek a hónapok az évek,
mégis annyi mindent tanulok tőled.
A távolból tanítasz engem,
hogyan legyek bátor és erős,
a mindenapi harccal szemben …

Fényképed az asztalon,
évek óta ugyanott áll.
Reggel, ha felébredek,
fényképed látom meg először.

Évek teltek el,
mióta az égbe költözél.
Fel a kékszínű égbe,
a fehér felhők közé.

Tudod milyen az örök lét,
a halhatatlan élet?
Olyan amilyet te élhetsz.
Az elmúlás,
nem jelenti a feledés árnyékát.
Addig élsz, míg emlékeznek rád,
napról –napra,
minden nap,
nem addig még lélegezni tudsz …

Évek teltek el,
mióta az égbe költözél.
Annyi mindent tanítasz most is nekem,
hogy ne féljek majd, ha lejár az én időm,
úgy hiszem, testvérem lesz majd mellettem,
s talán egy-két jó barát, utolsó lélegzetem során.

Tudom,
hogy nem félek majd,
mert te ott vársz rám,
a kéklő égben a fehér felhők sarkán …

                                                 2020-07-03

 

Kiemelt kép: http://www.pinterest.com

Szerző:

"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/