A csillagos égbolt
Csüggesztett kék volt,
Reményvesztett ágyban
Kerestem álmában.
Gitár húrja pengett,
Szívem belerengett,
Emlékképek száza,
Elmém babonázza.
A homokszem lepergett,
Az emlék visszakerget,
Könnycsepp szemem marja,
Vagyok, egyedül maradva.
– Majd egy évvel később:
Teagőz és lámpafény,
Ködbe borult már az éj,
Tollam alatt minden tény:
Szabad szellem sose félj!
A mának élni mindenkor,
Boldog lett már minden sor,
A régi bú csak úgy elszállt,
Az élet így most szebbé vált.
Írta: Ingrid Renáta Kiemelt kép: internet