Nem könnyű dolog leírni azt, amit az ember érez, főleg ennyi megpróbáltatás után amin keresztül ment. Egy valamit ezek alatt megtanul: túlélni, elfogadni és normális kereteken belül harcolni. Ezek nagyon erős dolgok, amik innentől kezdve az életünk részévé válnak. Általa formálódunk egy olyan személyé, aki eddig csak a felszín alatt volt.
Nehéz idők állnak mögöttem, még nehezebb döntésekkel és tettekkel. Az életem a műtétek során teljesen megváltozott, mind testileg, lelkileg. Ha lehet ilyet mondani, más ember lettem, vagy is inkább felszínre jött a valódi énem.
Az ember azt mondja harcolni kell bármi áron. Viszont vannak azok a harcok, amik sajnos nem vezetnek eredményhez. Én harcoltam, küzdöttem, de nincs már erőm hogy a végsőkig elmenjek. A józan észre is hallgatni kell, mert sok dolgot befolyásol.
Számtalan dolog volt és van a fejemben, mi lenne helyes és jó, de egy valamit tudok, végre teljes egész szeretnék lenni, anélkül hogy várnának a válaszra. Arra a válaszra, ami egy nő életében talál a legnehezebb és egyben a legboldogabb pillanat is. Az én boldogságom ebben már nem mérhető, és nem is lesz olyan, mint másoknak.
Az élet nagy leckéjét megkaptam és ha nehezen is, de megoldottam. Nem harcolhatok örökké, és küzdeni se lehet a végtelenségig. Van az a pillanat, mikor azt kell mondani, hogy oké ennyi volt itt most lesz vége. Nekem ez az idő most jött el. 6 év küzdés és szenvedés után arra jutottam, nekem ennyi elég lesz.
Itt a vége arra törekedni, ami talán sose következik be. Nem szabad bármi áron harcolni, hiszen élnünk is kell. Én az életet választom, még akkor is ha sose lesz egész és tökéletes. Sok csoda van még a földön, ami rám vár és körül vehet, de egy illúzióba nem szeretnék kapaszkodni erőteljesen. Én élni akarok, teljesen, boldogan, szerelmesen és mosolyogva.
Én élni fogok! Minden percért, magamért, a férjemért és a csodámért ami még vár rám. Mindenkire vár egy csoda, még akkor is ha az egy nehéz küzdelmes utat is jelent. Lehet hogy egy dolgot feladunk és úgy érezzük oké kész itt a vége, de nem szabad hogy ez minket megtörjön. Hinnünk kell magunkban, hogy képesek vagyunk továbblépni, még ha az nagyon nehéz is. El kell fogadnunk a sorsunkat, azt hogy a mi életünk már más. Békére kell lelnünk, ahhoz hogy az előttünk álló akadályokat át tudjuk lépni.
Az életem lehet még egész és kerek, még akkor is, ha az én angyalom nem fog megszületni. Nem tudhatom mit hoz a holnap, és a jövőm se tisztázott, de egy biztos: mindenkire vár valahol a csodája, ami csak is az övé és senki másé.
írta: Papp-Terjék Kitti kiemelt kép: pexels.com
