Koppán Miklóssal arról beszélgettünk, hogy a művészet hogyan tud segíteni abban, hogy kicsit kikapcsoljunk. Az írás valóban gyógyír és menedék a léleknek. Mentsvár.
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Koppán Miklós vagyok, 22 éves pécsi orvostanhallgató és mentős. Tömören ennyit magamról.
Mindig is szerettem a verseket, az irodalmat, az egyik nagymamám magyar tanár és általános iskolás koromban rendszeresen együtt elemeztünk verseket. Talán innen az érdeklődés.
Vizsgaidőszakban este későn amikor már nem tudtam tanulni, de az agyam még nagyon pörgött akkor jött meg az ihlet, hogy írnom kéne. Mindig is próbálkoztam, de féltem, így sose vetettem papírra a gondolataim. Vizsgákra készülve egészen más lelkiállapotban van az ember, úgy éreztem, hogy ez jó ötlet. A többi estén át folytattam ezt és azóta is igyekszem nap mint nap.
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Olyan érzéseket próbálok leírni, megragadni, amik különlegesek számomra, de egyfajta terápiának is lehetne nevezni. Valljuk be, az orvostanhallgatók élete nem fenékig tejföl, nagyon nagy a nyomás és stressz, a mentőápolói munkáról nem is beszélve. Talán az, hogy kiírom magamból az érzéseket megkönnyít, egy kis terhet vesz le a vállamról.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Megpróbálom a megragadott pillanatokat, érzéseket átadni, azokat amiket átélek különböző helyzetekben. A versek által a helyembe tudja magát képzelni az olvasó, valamint talán egy kis kikapcsolódást is tudok nyújtani nekik, hozzásegítek a mindennapok forgatagából való kilépésre, hacsak egy néhány pillanatra is.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Arra, hogy az embereknek tetszettek az eddigi műveim (néhány kivétellel természetesen, de ennyi kell, hogy a földön maradjon az ember). Sok meglepetést okoztam, senki se gondolta volna ezt rólam. Mindenki mosolygós, viccelődős srácnak ismer, a legtöbben nem hitték, hogy van egy ilyen mély érzésű énem is.
“Csönd van már, éjszaka,
egy-egy titokzatos s idegen
zaj beszűrődik az ablakon.
De van ott egyéb is, mi jól ismert.
Kóbor macskák nyávogása,
Sokáig elhúzódott randevú gyors léptei,
Bagoly magányos bölcselkedése.
Mind a szelek karjaiba fonva egybeolvadnak.
Misztikus az egész.
És oly csodás.”
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
A magam elé kitűzött célok elérése, az embereken való segítés valamint a körülöttem lévők (főleg a szeretteim) boldoggá tétele.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Az amikor másokon a legnehezebb pillanatokban tudok segíteni, és miután elmúlt a kétségbeesés, csillogó szemekkel mosolyogva mondják nekem, hogy “köszönöm”!
“Rohanok veled, szaladok,
Ez a legtöbb, mit adhatok,
Ég a kék fény, éjjel van már,
Visszaverődik a reménysugár,
Itt vagyok, segítek!
Bízz bennem, megértlek.”
Mik a további céljaid ezen a téren?
Szeretném ha megismernék a nevem irodalmi berkekben, és hogy elismerjenek.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Minden téren van olyan, akire felnézek, legyen sportról, orvoslásról vagy másról szó. Természetesen az irodalomban is megvannak a példaképek, leginkább a klasszikusok között pl. Radnóti, Ady, József Attila és még sorolhatnám.
Sok kedvenc idézetem van, ezek közül választottam most néhányat.
“Dolgozz keményen, csendben, és hagyd, hogy a sikered beszéljen helyetted!” – Franc Ocean
“A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak és még egyszer megpróbálták.” – Dennis DeYoung
“Aki elég őrült ahhoz, hogy elhiggye, hogy meg tudja változtatni a világot, az meg is teszi.” – Steve Jobs
Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!
Még nagyon az utam elején járok és sokat kell fejlődnöm, de a bizalmat meghálálom!
Miklós könyvét, a Pillanatfalatokat már megrendelhetitek Amazonon!
További írásait pedig itt találjátok:
Köszönjük szépen az interjút, és sok sikert kívánunk!
