Nem szeretem a tini regényeket. Annak ellenére sem, hogy a Szent Johanna Gimi volt az első könyvsorozat amit elolvastam. Hatodikban. És kábé azután letettem a hasonló olvasmányokról. Nem azért, mert nem tetszett, csak egyszerűen azt éreztem, hogy vannak ennél sokkal izgalmasabb történetek. Három éve azonban kezembe került Kody Keplinger regénye. A könyvtárban keresgélve bukkantam rá, és rögtön megfogott a címe. Pár nap alatt elolvastam. Aztán az elmúlt három évben, még kétszer (ami nagyon meglepő engem tekintve, mivel soha nem olvasok el egy könyvet kétszer, nem, hogy háromszor).
Figyelem az ajánló részben spoilert tartalmaz!
Ha az embereket megkérdeznénk arról, hogy számukra milyen egy jó ifjúsági regény, a legtöbben a teljesen átlagos könyveket mondanák, aminek tulajdonképpen nincs semmi története, és ha már olvastál olyat, akkor egyértelműen meg tudod mondani, hogy mi lesz a vége. A főszereplő összejön a kiszemeltjével, akiért egész 400 oldalon keresztül epekedett, aztán boldogan élnek amíg meg nem halnak. És igazából nincs azzal semmi baj, ha az emberek ezt szeretik. Hiszen ki ne örülne a boldog befejezésnek, vagy a romantikának? Ez a könyv azonban, mindezen klisék mellett valami mással is szolgál. Valami olyasmivel, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, elzüllött társadalmunkban. Rávilágít arra, hogy a különböző ártalmatlannak tűnő szexista megjegyzések milyen hatást válthatnak ki az emberből. Szó esik arról, hogy valójában mi magunk adunk hatalmat ezen szavaknak és a mi értelmezéseinknek köszönhetően kerülnek negatív megvilágításban. „Ez a szó most már a miénk volt, és amíg nem hagyjuk, hogy kicsússzon a kezeink közül, addig uralni tudjuk az általa okozott fájdalom mértékét is.”
kép: Pinterest
A történetnek átlagos főhősei vannak. Bianca, a 17 éves gimnazista lány, aki bármit megtenne szeretteiért, nem túl népszerű, de nem is láthatatlan az iskolában. És Wesley, aki tipikus rossz fiú, egy igazi nőcsábász, de azért valahol, nem is olyan mélyen van szíve és tud szeretni. Az események egy bizonyos szó köré épülnek fel: a DUFF egy olyan kifejezés, ami magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy az a személy, aki a legkevésbé vonzó egy társaságban. (DUFF=Designated Ugly Fat Friend, Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő). Miután Wesley ezzel a szóval illeti Biancát a lány elkezd komolyan elgondolkodni ennek a valóságalapján és az egész történeten végigvonul ezzel kapcsolatos gondolatmenete. Rájön, hogy akármennyire is azt mondja, hogy nem érdekli más emberek véleménye, igenis meg lett bántva ezzel a kifejezéssel. Míg a történet elején a főhősnőnek viszonylag egészséges önértékelése volt, e szó hallatán megingott az önbecsülése és valóban elhitte, hogy igaz rá ez a jelző. A szerelmi szál várhatóan a két főszereplő között alakul ki, de ha lehet mondani, nem hagyományos módon. Bianca utálja Wesleyt, de amikor a sok felgyülemlett otthoni probléma miatt, gondolkodás nélkül megcsókolja, rájön, hogy mivel terelheti el a figyelmét. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba a fiúval, aminek hatására végül érzelmek alakulnak ki benne.
A regény megtanította, hogy nem szabad hagynunk, hogy hatással legyenek ránk a különböző jelzők, amiket ok nélkül aggatnak ránk. Olyan világot élünk, ahol következmények nélkül dobálózhatunk az ilyen szavakkal, végletekbe menően. Olykor tudtukon kívül vagyunk a verbális bántalmazás áldozatai. Ez a könyv rávilágított arra, hogy azok az emberek akik ilyen jelzőkkel illetnek, valójában a saját bizonytalanságukat próbálják elrejteni és azzal, hogy megaláznak, csak magukat akarják jobb színben feltüntetni.
Kép: Pinterest
Örülök, hogy egy ilyen egyszerűen megírt történetben, egy ifjúsági regényben, ilyen fontos témát dolgoznak fel. Folyamatosan vezeti rá az olvasót a „tanulságra” a főhősnő gondolatmenetein keresztül, ami érthetővé és kézzel foghatóvá teszi a problémát.
Készült filmadaptáció is a regényből. Amikor néztem, igyekeztem elvonatkoztatni az írott változattól, de olyannyira megváltoztatták a történetet, hogy erre nem volt szükség. Mintha egy teljesen más sztorit néztem volna. Ennek ellenére egy jó kis film lett belőle, de semmiképp se számítsunk arra, hogy az olvasottakat látjuk a filmvásznon.
Kiemelt kép: Pinterest
