Egy verset hoztam nektek erre az esős napra, amely habár egy meleg éjszaka született meg, a mai nap hangulatához pontosan tökéletes. Kellemes olvasást kívánok hozzá!
http://www.twitter.com
fáj embernek lenni.
bekattanva, mint egy régi kazetta,
amit nincs más, ki visszatekerjen.
járom az utcákat egymagamban,
várva az isteni csodát. nem jön el.
nem jön se ma, se holnap, de még
csak ezer év múlva se állít be, holott
egykor még megígérte: nem marad soká.
talán hazudott, vagy nem akadt pénze
a visszafelé tartó jegyhez, vagy csak
simán alkalmival indult el, más irányba.
vissza kellene jöjjön a cuccaiért, amik
a fiókban hevernek, azóta érintetlenül.
legalább vigye el őket, ne foglalják el
szívemben azt a kevés helyet.
fáj embernek lenni.
nem amiatt, hogy ismét egyedül vagyok,
hanem éget bentről a vágy, a kíváncsiság:
merre járhat, kivel, s hol alszik éjszaka.
hisz már nem mellettem ébred, már nem
az én kezem fogja átszaladva a piroson.
egyedül járkál, idegen városban.
nem maradok soká, visszatérek hozzád,
hajtogatta, csak egy kis idő kell,
egymagamban. azóta meg én vagyok
a magány legjobb, legvadabb szeretője.
maradtam a végtelen emlékek csendjében,
míg ő önmagát keresi a világ másik felén.
én meg magam veszítettem el az emlékek hálójában.
fáj embernek lenni.
idegtépő az érzés, amikor felébredek,
s belém hasít a tudat, hogy már senki
sem fekszik az ágy másik felén,
s azóta egyedül járok cigarettázni
a balkonra, ahol a csikkek lassan
mindent beterítenek.
nem dobom ki őket amíg
haza nem érsz, hogy láthasd,
mennyit is gondoltam rád.
Kiemelt kép: http://www.pinterest.com
