• Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Az én karrierem, sőt egy kicsit életem is a véletlenekről szól. Véletlenül lettem profi ökölvívó, a véletlennek köszönhetem, hogy sportújságíró lettem, ahogy a véletlen vezetett a filmezés felé is. A Gyulai Hírlap főszerkesztője, Mocsár-Pörjés József egy nap azzal állított be a szerkesztőségbe, hogy a megújulás jegyében mindenkinek kötelező lesz videós tartalmakat előállítania. Ezt először idegenkedve fogadtam, hiszen egy újabb „tehernek” éreztem. Az első pár videó a legrosszabb kategóriába sem sorolható minőségű lett, ám idővel már el-el kaptam jó pillanatokat. Egy nap aztán véletlenül rátaláltam egy addig nem használt funkcióra az egyik gépünkön, amivel már egészen jó dolgokat tudtam összerakni. Ahogy telt az idő, rájöttem arra, hogy a filmezést közvetítő közegként tudom használni, el tudom mondani mindazt, amit szóban nem tudok jól kifejezni. Ekkor indultam el a komolyabb filmes alkotások felé.
• Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Ahogy már mondtam, a film számomra közvetítő közeg, a „filmszalag” a papír, a gondolataim pedig a ceruza, ecset, stb. A filmkészítés azonban egyfajta terápia is számomra. Azt szoktam mondani, hogy minden filmben ott van az a düh, amit gyermekkorom óta hordozok magammal illetve az a harag, amit a mindennapokban tapasztalt társadalmi egyenlőtlenségei, igazságtalanságai okoznak. Én ezt a dühöt formálom át képkockákká, fényérzésekké. Azon alkotók közé tartozom, akik fejében szinte állandóan mozog valami, peregnek a filmkockák, íródnak a forgatókönyvek.
• Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Filmjeimmel történeteket mesélek el, embereket mutatok be, értéket őrzök meg az utókornak, de olyan is van, amikor csak „mesélek”, mint például a Kovács Vanda színművésszel közös alkotó sorozatunkban, a Verspercekben. Azt gondolom, az én feladatom az, hogy az elfeledett embereket ismét megmutassam, vagy ne hagyjam elfeledni őket. Olyan történeteket mesélek el, amelyek a hétköznapi emberek számára is fontosak lehetnek, értéket képviselnek, esetleg utat mutathatnak.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Nagyon szeretek filmeket nézni, de sohasem elemzem őket, nem nézem őket szakmai szemmel. Kimondottan példaképem sem a filmszakmában, sem az életben nincs. Talán Federico Fellini, Jancsó Miklós vagy Woody Allen mozijai vannak hatással rám.
• Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Három dologra vagyon igazán büszke. Az egyik, hogy „egykamerás”, stáb és egyéb „úri huncutságok” nélkül készült shortfilmjeim rendre bekerülnek a nemzetközi filmfesztiválok versenyfilmjei közé, azaz neves, stábbal dolgozó rendezőkkel említenek egy sorban. A másik, hogy folyamatosan kapok pozitív visszajelzéseket olyan cégektől, szervezetektől, stb. akik eddig mással dolgoztattak, de most miattam váltanának. A legfontosabb talán az, hogy minden sikeremet úgy értem el, hogy egy percig nem tanultam a filmkészítést, ösztönösen érzem mit hova kell beilleszteni, milyen zenét kell, hogy alá rakjak, hogyan szólítsam meg, beszéltessem a főszereplőt.
• Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Elsősorban a düh az, ami motivál, az hogy kirendezzem magamból a haragomat, világgá kiáltsam az igazságtalanságokat, rendre utasítsam a világot.
• Mi az, ami boldoggá tesz?
Elsősorban a kisfiam mosolya az a ki boldoggá tesz, az ő nevetése. Nagyon fontos a kedvesem ölelése, vagy a megdolgozott munka utáni jutalom, legyen az sport, munka, film vagy egyéb területen.
• Mik a további céljaid ezen a téren?
Megdöbbentő lehet ezt így látni leírva-kimondva, de számomra a végcél egyértelműen Hollywood. Van egy komoly forgatókönyv a fejemben, de azt csakis a „film fővárosában” fogom kirendezni magamból. Addig még rengeteg dolgot kell megtanulnom, megalkotnom, de látom magam előtt a végcélt. Mint már említettem, soha nem tanultam a filmezést, mindenre saját magam jöttem rá, így hatalmas előnnyel indulok a versenytársaimmal szemben. Amint elkezdem megtanulni mindazt, amit eddig nem tanultam meg, még nagyobb előnyre teszek szert, még szélesebb és gazdagabb lesz a filmes kommunikációm. Nemrég létrehoztam a Viharsarki Filmgyárat, amelynek fontos célja lesz, hogy összefogja Békés megye olyan alkotóit, akiket nem „használ” a mai világ, teret szeretnék nekik adni és segíteni őket.
Ne felejtsd el megadni az összes olyan elérhetőséged, ahol a munkáidat láthatjuk!
https://www.facebook.com/Viharsarki-Filmgy%C3%A1r-102318668639547
https://www.facebook.com/BimboPictures-A-kisfilmek-forradalma-1749237248485315
https://www.facebook.com/Viharsarki-C%C3%A1pa-C%C3%A1pam%C3%A9dia-102690308216938
Kiemelt kép: Bimbó Lajos
