A könyvkötő már a megjelenése előtt magához bilinccselt a csodaszép borítóval, a figyelemfelkeltő fülszöveggel és természetesen azzal, hogy egy olyan fantasy, amiben könyvek játsszák a főszerepet. Az elmúlt egy-két évben egyébként is megszaporodtam az olvasmányaim között azok, amelyek könyv a könyvben. Ilyen volt a tavaly olvasott Csillagtalan tenger, van a Tízezer ajtó, amelyről pár hete írtam a magazinban. A szerzőnek ez az első magyar nyelven megjelent kötete, amely a 21. Század Kiadónál gondozásában látott napvilágot, ám nemcsak ebből a szempontból debütált Bridget Collins ezzel a kötettel, hanem a felnőtt könyvek világában is, mivel eddig csak kifejezetten ifjúsági regényeket írt. Így többszörös kíváncsiság hajtott, amikor belekezdtem A könyvkötőbe.
Tudja, mi keményen megdolgoztunk a hírnevünk jobbításáért, hogy az emberek megértsék, a lélek doktorai vagyunk, nem pedig boszorkányok.
A regény három nagyobb egységre van bontva, amely nem is gond, mert ez a három rész szinte teljesen eltér egymástól. Az első kötet a várakozásaimnak megfelelően egy gyönyörűen megírt fantasy történet volt. Egy alternatív történelmi korban játszódó, rejtélyekkel teli, gótikus csoda, amely során egy ifjú földműves szemén keresztül leshetünk be a boszorkányoknak hitt könyvkötőt életébe. A könyvkötészet ebben a világban olyan művészet, amelyet mágia hat át, élő, lélegző személyek emlékeit kötik meg a papírlapokon ezzel kitörölve mindent az illető fejéből. Ha történt valami borzalom, szerelmi bánat, erőszak, félrelépés vagy trauma, egy olyan esemény, amit lehetetlennek tűnt feldolgozni, csupán egy könyvkötőhöz kell fordulni. Nincs szükség terápiára, hiszen amire nem emlékszünk, az nem is fáj. A regényben lévő fordulatok nem igazán leptek meg, miután láttam, hogy ez egy LMBTQ-kötet és két fiú szerelméről fog szólni, ám az események sodrása, a korhű és szépirodalmi szöveg, a szimpatikus főszereplő nem eresztett.
Vesd meg a könyveket, vesd meg a segítségre szoruló embereket, és önmagadat veted meg. A saját munkádat.
A második részt szintén Emmett narrálja, ám ez a múltjába repít a betegsége és a könyvkötő tanoncság előtti időszakba, amikor ódzkodott mindentől, ami a nemesekkel és a könyvekkel kapcsolatos a nevelése miatt. Egy egyszerű földművel, őszinte és dolgos fiaként éldegélt, amíg az életébe nem csöppent a simulékony modorú, olykor cinikus Lucian Dancan, aki felbolygatta a Emmett és húga, Alta életét. Egy lassan kibontakozó, dühvel, szégyennel és gátlásokkal kísért románc jelenik meg előttünk, amelynek szinte alig van köze a fantasy zsánerhez, inkább közelebb áll a történelmi romantikushoz.
Az utolsó részt Lucian narrálja, aki az eseményeket követően egy önző, iszákos alak benyomását kelti, aki gyáván meghunyászkodik egy erőszakos apa és a társadalmi elvárások össztűzében. Emmett letisztult, ártatlan nézőpontja után nehéz volt belehelyezkedni a másik főszereplő szemszögébe. Számomra ez a rész volt, amelyben a intrika és a szenvedés azt a szintet ütötte meg, amely kissé elvett abból az élményből, amelyet eddig a könyvolvasása okozott, pedig a kezdete nagyon ígéretes és egyedi lett. Mindennek ellenére mindvégig szurkoltam a párnak, hogy újra egymásra találjanak! Megjelenik a könyvkötés árnyoldala, a mellékszereplők hataloméhsége és feslettsége, sőt Lucian rejtett oldala is, amely hozzáadott a jelleméhez, de azért szívesen olvastam volna arról az időszakról is az ő bőrébe bújva, ami a második részben jelent meg. A lezárás pedig a levegőben lóg, szívesen olvastam volna még, hová vezet a két fiatal sorsa.
Vajon hányan élhetnek odakint olyanok, akiket már bekötöttek? Mennyi emlék rejtőzik falfülkékben vagy titkos könyvszekrényekbe elzárva, és hány emléket olvasnak idegen emberek éppen ebben a pillanatban? Hányan kószálnak a világban a fél életüktől megfosztva, tudatlanul?
Összességében A könyvkötő egy gyönyörű alternatív történelmi regény erőteljes szerelmi szállal. Bemutatja két ifjú küzdelmét egy felszínes, előítéletekkel átitatott világban, amely nem sokban tér el a mi 19 századunktól. A könyvkötés egy eredeti és mágikus jelenség, de csak mellékszálként jelenik meg a szerelmi dráma mellett, így aki kifejezetten azért venné a kezébe A könyvkötőt, mert egy kalandokkal teli fantasy regényt olvasna, azt csalódni fog. Bevallom, én is több mágikus vagy elvont elemre számítottam, de mivel mostanában a 18. és 19. század világa vonz és mindig is szerettem a gótikát, ez a könyv pont jókor került a kezeim közé. Mindenkinek ajánlom, aki szereti szépirodalmi igényességgel megfogalmazott történelmi romantikusokat, egy csipetnyi varázslattal és annál több bonyodalommal.
A könyvkötőről többet:
