Az Agave Könyvek tavaszi újdonságai közül az Elhagyott part sci-fi antológia volt az egyik, amelyik rögvest megfogott a címével és a borítójával, meg az impozáns szerzőgárdájával, de az is motivált, hogy a kötet szerkesztőjétől már olvastam. Könyvajánlóinkat a Menekülj és a Hamis emlékek c. regényeiről ti is olvashattátok az elmúlt években.
Az Elhagyott part hat történetet foglal magába, Blake Crouch kisregényét, a címadó Elhagyott partot, illetve öt novellát: N. K. Jemisin Szükségbőr, Veronica Roth Bárka, Amor Towles Érkezés a célhoz, Paul Tremblay Az utolsó beszélgetés és Andy Weir Véletlenérték című írását tartalmazza.
Ha elhiszed, hogy az ördög felemelkedése elkerülhetetlen, nem az áll az érdekedben, hogy minden lehetséges módon elnyerd a szörnyeteg bizalmát?
Ez a kötet egy érdekes és modern csemege a science fiction kedvelőinek, amelyben olvashatunk szuperintelligenciákról, a Földre látogató távoli kolóniákról, a bolygónkat elpusztító meteorról, génmanipulációról, klónozásról és kvantum-számítógépekről.
Az Elhagyott part jó kezdet, mert megfogja a gamereket, az LMBTQ fanokat és azokat is, akik szeretik a mesterséges intelligenciákkal meg a virtuális valósággal kapcsolatos elméleteket, miközben a történések az érzelmi és a filozófiai húrokat is megpengetik. A Szükségbőr történetét találtam a legegyedibbnek, amely az emberi civilizáció jövőjének a lehetséges legjobb és legrosszabb irányát is megmutatja az olvasónak. Fajnemesítés, idegengyűlölet és rasszizmus áll benne szemben az érzékenyítés, empátia és összetartás eszményével. A narrátor egy program, gyakran a párbeszédnek csak az egyik oldalát olvashatjuk, így sok mindent az olvasónak kell kikövetkeztetnie, ami külön tetszett. Ez a kettő lett a kedvencem a kötetből.
A Bárka története a halálba menetelő utolsó generáció sorsát mutatja be, akiknek dönteniük kell, hogy vagy meghalnak a Földön, vagy felköltöznek a bolygó körül keringő “Bárkára”, majd az egész életüket egy űrhajón élik le. Az ötlet tetszett, de a megvalósítás már nem annyira, a cselekményt vontatottnak, a szereplőkét távolinak éreztem, de hangulatteremtésben talán ez volt az egyik legerősebb novella a kötetben. Az érkezés a célhoz is egy nagyon mai témát boncolgat, egy meddőségi klinkán játszódik és főszereplőnk a megszületendő gyermekének fő tulajdonságait, életútját kell, hogy kiválassza. Vajon a három alternatíva közül melyiket választja? Vajon jogunk van előre eldönteni egy másik emberi lény sorsát? Az utolsó beszélgetés egy nagyon idegtépő sztori, végig bizonytalanságban tart, az amnéziától csak lassan jutunk el a szomorú igazsághoz. Ahogy kitisztul a kép, a csattanó nagyon üt. A járványügyi helyzet, meg a szántalan karanténnak töltött hónap után mindenki átérezheti a főhős kétségeit. Az antológia záródarabja, a Véletlenérték lett számomra a leggyengébb novella. Weir egy átlagfeletti intellektuális képességekkel megáldott csaló történetét mutatja be nekünk, de valahogy talán a rövidsége miatt, talán antipatikus karakterek okán, de nem tudott úgy letaglózni, mint a többi történet.
Nincsen olyan, hogy valódi érzés, valódi szag vagy akár valódi látvány, mert nem lehet meghatározni, mitől valódi valami. Nem létezik más, csak szubjektíven értelmezett információ, ezt pedig a tudat teszi lehetővé, legyen szó akár emberről, akár mesterséges intelligenciáról. Ha úgy vesszük, csak a matematikára számíthatunk.
Az Elhagyott part egy színes kötet, mindegyik története más hangulattal bír, más témákat boncolgat, de abban egyezik mind, hogy nagyon egyedi hangon szólalnak meg és nagyon aktuális gondokból, kérdésekből táplálkoznak. Mindenkinek ajánlom ezt az antológiát, aki egy nívós és egyedi tudományos-fantasztikus kötetre vágyik ismert szerzőktől, ami megmozgatja mind érzelmileg, mind intellektuálisan is. Mindezt úgy, hogy egy tetszetős, rövid és könnyen olvasható formában jelent meg.
Ha tetszett az ajánló, a kötetről többet:
