“Így kezdődött nálam az írás. Sok tanulással” – interjú Hercz Júlia írónővel

“Így kezdődött nálam az írás. Sok tanulással” – interjú Hercz Júlia írónővel

Hercz Júlia első megjelent könyvéről, az Arany és Ónixról szóló ajánlónkat már olvashattátok az oldalunkon, ma az írónővel készült interjút hoztuk el nektek. Júlia mesél az Aranymosásról, az elvégzett íróiskolákról, az írásról és a könyvben szereplő karakterekről, de azt is megtudhatjátok, érkezik-e folytatás a regényéhez. 

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy írni kezdj?

Sose készültem írónak, és azt sem tudom elmondani, mint nagyon sokan, hogy már gyerekként is írtam, hacsak az általános iskolai fogalmazásokat nem számolom. Távoli gondolatként, egy-egy jó regény olvasása után valószínűleg megfogalmazódott bennem, hogy én is szeretnék hasonló jót írni, de sose vetettem papírra az ötleteimet, csak magamnak meséltem. Aztán gimnázium utolsó évében írtam egy-két angol versenyre rövid novellát, illetve egyet magyar nyelven is, de ez ennyiben is maradt. Majd megtalált az asztali szerepjáték és inkább abban éltem át a történeteket.

Végül a 2000-es évek végén olvastam pár online fanfictiont illetve regényt, és arra gondoltam, én is megpróbálom. Csak úgy, álnéven, minden tét nélkül, hátha mást is érdekelnének azok a történetek, amikkel addig csak magamat szórakoztattam. Így készült el az első történet, amit AFS-re (ez a felület már megszűnt) és Merengőre is feltöltöttem. Nagyon meglepett, hogy milyen sokan olvasták, és várták a folytatást. Rá két évvel indult az 1. Aranymosás válogató, amire én is küldtem egy kisregényt, ami elhasalt az előszűrésen. Ám szerencsére akkor hirdette meg a KMK az első írásoktató kurzusát, ami akkor még Alapozó néven futott. Jelentkeztem, de nem volt sok bizodalmam abban, hogy felvesznek, de még is sikerült bekerülnöm, majd következett a többi kurzus is. Így kezdődött nálam az írás. Sok tanulással. Azt is mondhatnám egymásra találtunk ezzel az úttal, még ha kitérők, és nagy kanyarok után is.

Mesélj az írásról! Mit jelent számodra?

Az írás számomra egy kaland, egy mese, ami már nem csak nekem nyújt érdekes történetet, hanem másnak is.

Első regényed megnyerte az Aranymosás regénypályázatot. Hogyan élted meg a hónapokig tartó zsűrizés és bizonytalanság időszakát?

Amikor elküldtem a kéziratot természetesen izgultam, ugyanakkor volt egyfajta nyugodtság is bennem, hogy ennél jobbra, abban a pillanatban nem tudnám megírni. Sokszor megfordult a fejemben, hogy átmegy-e a regény az előszűrésen, valószínűleg azért, mert a legelső próbálkozásomnál nem sikerült ezt az akadályt megugranom, és ugyan a 7. Aranymosáson anno átment a regény első verziója, de még mindig maradt bennem félelem. Mindig néztem, olvastam a kikerült részleteket, és a hozzászólásokat is. És vártam. Aztán egyszer csak megjelent az első részlet, majd az első pozitív lektorit is megkapta.

Mi inspirált az Arany és Ónix megírása során?

Ez most viccesen fog hangzani, vagy jobban mondva bizonyára nem ezt a választ várjátok, de az Aranymosás határideje volt az, ami inspirált a mielőbbi megírásban.

Dhelward egyes olvasók szerint Edward Cullenhez hasonlít, az én olvasatomban inkább Mr. Darcy paranormális megfelelője. Szándékos a hasonlóság, vagy ez a véletlen műve?

Ha azt keressük, hogy Dhelward karakterét ki vagy mi inspirálta, akkor azt kell mondanom, hogy valójában egyik általad említett szereplő sem. A karakter magját/inspirációját Hideyuki Kikuchi Vampire Hunter D-je adta. Hogy Edward Cullenhez miért hasonlítják, csupán találgatni tudok. Talán azért mert Dhelward ugyanúgy, mint Edward kívánja a női főszereplő vérét, de egyikük sem kaphatja azt meg. Bár ezt a párhuzamot én annyira nem érzem olyan erősnek, hiszen Dhelward a Fekete Opál egyetlen varázsvérű tagjából már táplálkozott, amibe az majdnem belehalt. És valójában Dhelward sose csinált ebből morális kérdést.

Hogy Mr. Darcyt együtt említetted Dhelwarddal az hízelgő. Bár Austen ikonikus főhőse sem volt tudatosan jelen a gondolataim között, amikor a regényt írtam. Hogy paranormális megfelelője lenne-e? Ezen még nem gondolkoztam. Ha így is van, az egyáltalán nem tudatos.

A regényedben keverednek a zsánerek. Melyik áll hozzád a legközelebb? A romantikus, a történelmi, a fantasy vagy a krimi?

Bár a regény valóban rendelkezik egy nyomozós szállal, de nem mondanám kriminek. Talán ez a zsáner áll tőlem a legtávolabb. A történelmi romantika és a fantasy az, amit nagyon szeretek, és mivel a 2000-es évek elején még itthon alig volt olyan regény, ami ezt a két kedvencemet vegyítette volna, ezért találtam ki, hogy ilyet írjak, ami aztán sok-sok időbe telt.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan író, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Ez egy fogós, és nehéz kérdés, mert nagyon általánosnak érzem. Példakép miben? Abban, amilyen stílusban ír, vagy cselekményvezetésben, vagy karakteralkotásban? Esetleg a magánéletben? Egyáltalán, amit tudunk róla az a valóság, vagy csak inkább csak a valóság egy szelete? Szerintem ez annyira összetett kérdés, hogy alig lehet rá választ adni.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?

Lehet, hogy furán fog hangzani, de magamra, amiért nem adtam fel, amikor visszautasítottak, hogy átvergődtem az írói blokkokon, és írós kurzusokra jártam, aminek eredményeként létrejött az Arany és Ónix, és megteremtődött egy világ, ami még sok-sok érdekes történetet rejt magában.

Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz?

A családommal, olvasok, dél-koreai sorozatokat nézek, kézimunkázom.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek azáltal, amit csinálsz?

Remélem, hogy egy pár órányi kikapcsolódást, szórakozást, élményt, reményt, kapaszkodót a mindennapokhoz.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. A művészettörténet tanárom mondta gimiben, hogy olyan munkát válasszunk, amit örömmel csinálunk, és ami boldoggá tesz. Mert még úgy is nehéz lesz, hátha még utáljuk is.

Ha csak az írást nézem, akkor már az boldoggá tesz, ha sikerül megírnom az aznapra kitűzött szószámot, vagy ha újraíráskor, javításkor a helyére kerülnek a regény darabkái, és elönt az az érzés, hogy jó a kézirat. De az is öröm, amikor látom Molyon, Goodreads-en, hogy újabb értékelés, vélemény érkezett, vagy csak annyit, hogy olvasták.

Várható, hogy az Arany és Ónix-nak folytatása is lesz?

Igen, alapvetően úgy terveztem, hogy a Fekete Opál minden tagjának lesz egy-egy önállóan is olvasható kötete. Úgyhogy a következő regény már a kiadónál van, várom, hogy mit mondanak rá. Remélem, elfogadják.

Dolgozol jelenleg valamilyen kéziraton?

Igen, jelenleg a Fekete Opál 3. kötetén dolgozom, mellette van ugyan egy félig megírt kéziratom is, de azt félretettem egy időre.