Bevallom ritkán olvasok aktuális témában. Október vége november eleje táján valószínűleg a Halloween miatt kedvet kaptam valami hátborzongatóhoz. A választásom Katherine Arden Apró terek c. könyvére esett.
Részlet a fülszövegből:
Hátborzongató, rabul ejtő kísértettörténet.
A tizenegy éves Ollie egy tragikus veszteség után csak a könyvekben talál vigaszt. Így amikor a folyónál egy őrült nővel találkozik, aki egy könyvet akar a vízbe dobni, Ollie ellopja a könyvet, és elmenekül. A kötettel borzongató történetet ismer meg egy lányról és két fivérről, akik szerelmesek voltak belé – és egy „mosolygó férfival” kötött furcsa alkuról. A baljós kísértet valóra váltja az ember legkedvesebb vágyát, azonban a legmagasabb árat kéri érte.
A történet magával ragadja Ollie-t, egészen a másnapi osztálykirándulásig a Párás Völgy tanyára, a rémisztő történetű helyi gazdaságba. Ott a könyve szereplőinek sírjába botlik. Lehet, hogy a „mosolygó férfi” története igaz? Ollie-nak nincs túl sok ideje a válaszon gondolkodni. A hazafelé vezető úton lerobban az iskolabusz, a különös buszsofőr pedig dermesztő tanácsot ad a rábízott gyerekeknek: „Jobb, ha elindultok. Ha leszáll az este, értetek is eljönnek.” A sötét valóban gyorsan ereszkedik rájuk, amikor Ollie karórája riasztó visszaszámlálásba kezd, és ezt írja ki: FUSS.
kép: saját
Véleményem: Milyen a jó kísértettörténet? Izgalmas, ijesztő, és lapul benne egy megfejtésre váró rejtély. Katherine Arden a kötet rövidsége ellenére lassan csepegteti az információkat, és a könyvbe bújtatott könyvvel egyszerre ismerhetünk meg egy régi históriát, ami a jelen történéseire óriási hatást gyakorol.
Még egy dolog szükséges ahhoz, hogy egy halloween témakörbe illeszkedő történet jó legyen: gyerek főszereplő. Katherine Arden központi alakja Ollie, a kislány, aki egy trauma miatt a könyvekbe menekül olyannyira, hogy nincs egy barátja sem. Az ő karaktere volt a legrokonszenvesebb számomra. A vidéki osztálykirándulás azonban mindent megváltoztat. A kislány pajtásokra lel, közös erővel néznek szembe a gonosz mosolygó emberrel. Említésre méltó karakterek még Brian és Coco. Kettejük személyiségén keresztül megmutatja az írónő, hogy nem szabd hinni a látszatnak, mert egy embernek több képessége van. Lehet, valaki a futball csapat kapitánya, emellett könyvmoly, valamint egy városi lány feltalálhatja magát vidéki környezetben is.
Annak ellenére, hogy lévén ifjúsági irodalom a szerző természetesen tartózkodott az erőszak ábrázolásától kellőképpen hátborzongatóra sikeredett ez a történet. Sikerült rám hoznia a frászt az írónőnek (eddig nem igazán féltem a madárijesztőktől, de az elolvasás után azt hiszem kicsit tartok tőlük), mivel bizonyos elemek az Az és a Viasztestek c. alkotásokat juttatták eszembe. Emellett viszont letehetetlennek bizonyult, annyira olvastatta magát, egyre kíváncsibb, és kíváncsibb lettem az Apró terekre.
A könyv szerzője: Katherine Arden kép forrása: ew.com
Összességében tetszett a könyv, mert jó stílusban megírt, izgalmas, és rámutat arra, mennyire fontosak az igaz barátok. Apró negatívum, hogy a végét én kicsit összecsapottnak éreztem.
Ajánlom az Apró tereket tíz, tizenkettő éves kor felett fiataloknak, és idősebbeknek, akik szeretik a kísértet históriákat, és egy kis borzongásra vágynak.
Egyéb: A könyvnek van folytatása (egyelőre csak angol nyelven), de mivel az első kötet befejezett, kerek egész történet, valószínűleg valami, új hasonlóan hátborzongató sztorira számíthatunk Katherine Ardentől. Én nagyon várom, és el fogom olvasni a szerző korábbi könyveit is.
Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!
Kiemelt kép: saját fotó
Amennyiben tetszenek a cikkeink itt tudsz minket támogatni egy kávé árával.
Köszönjük! 🙂
