Hatalmi visszaélések, halál, békés tüntetések, erőszak. Nagy felháborodást keltett, amikor idén májusban Amerikában rendőri túlkapás következtében egy afroamerikai férfi meghalt. Az idő előrehaladtával azonban a békés megmozdulásokat erőszakos cselekmények váltották fel. A láncreakció odavezetett, hogy lassan úgy tűnik a fekete élet többet ér a fehérnél. Én úgy gondolom: Minden élet számít.
Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a kezdetben békés tüntetések miért válnak idővel randalírozássá? Aki átesik a ló túloldalára szerintem nem sokkal különb ember, mint az, aki a bűncselekményt elkövette. Sokan azt gondolják, amennyiben fehér bőrű bűnöző sértett volna törvényt nem bántak volna vele kegyetlenül. Emellett egyre többen csatlakoznak a Black Lives Matter mozgalomhoz.
kép: Gasp
A cselekmény okán olyan örök téma került fókuszba, amire még mindig nincs megoldás: a rasszizmus. Valakit a bőrszíne alapján megbélyegezni, legalább annyira kegyetlen dolog, mint a vallása miatt. Mégis sokan ezt teszik, úgy gondolják fekete bőrű személyek gyakrabban térnek rossz útra. Pedig – példának okáért – Amerika leghírhedtebb sorozatgyilkosa Ted Bundy is fehér volt. Előítéletek, és skatulyába húzások helyett mindenki megérdemel egy esélyt, hogy jobban megismerjük. Hiszen, mint az iménti példa is mutatja semmi köze a személyiséghez a bőrszínnek.
Az esetek többségében el sem kell követni bűnt, mert már előre elítélik őket. Pedig előfordul, hogy a vádolt emberek csak rosszkor voltak rossz helyen, és szomorú, hogy az úgy tűnik, mintha ő tette volna elég ahhoz, hogy ártatlanul börtönbe küldjenek valakit.
Könyvekben és filmekben gyakran fel is dolgozzák a tévesen vádolt személyek eseteit. Van köztük fikció, például Stephen King Halálsoron c. regénye, akad viszont igaz történet is, ilyen When They See Us (Amikor látnak bennünket) minisorozat.
Cikkemnek a Minden élet számít címet adtam, okkal. A rendőri túlkapás után kezdetben egyetértettem azzal, hogy hangsúlyozzák a fekete ember élet fontos, viszont az idő előrehaladtával meglátásom szerint a rasszizmus újabb vonala jelent meg, amely szerint többet ér a sötét bőrűek élete, mint a világosaké. Megfigyelésemet alátámasztandó példa, hogy külföldi színészek fellázadtak, mert úgy gondolják külsejük miatt anyagilag elnyomják őket. Azelőtt nem kerestek kevesebbet, csak a George Floyd ügy után? Kérdem én, miért kell nyilvánosan egymás zsebében turkálni? Miből gondolják azt, hogy a bőrszínük miatt kapnak csekélyebb gázsit?
A másik dolog, kitalálták, hogy színes bőrű karaktert ne szinkronizáljon fehér színész. Voltak, akik vissza is utasítottak ezért szerepeket. Még a filmek világánál maradva a legfrissebb hírek szerint a jövőben csak olyan alkotás kaphat, amelyben valamilyen kisebbséget mutatnak be.
Az ügy az irodalomra is kihatott: Agatha Christie máig nagy népszerűségnek örvendő Tíz kicsi néger c. regénye Franciaországban soha többé nem jelenhet meg ezen a néven, továbbá nálunk is a friss kiadás új címmel jelent meg.
kép: líra
Úgy gondolom a kezdeti békés, indokolt kiállás a fekete bőrszínű emberek jogai mellett teljesen más irányt vett, eltért a céltól, és elnyomóvá, erőszakossá lényegült. Feleslegesen belekötünk egy könyv címébe, ami közel sem azért az, ami, mert a szerző rasszista, egyszerűen csak a történetben központi szerepet játszó tárgyak színére utal.
Ha nem a béke és az elfogadás, valamint az egyenlőség lenne az alapelvem, akkor én is felháborodnék, és kérném, hogy például forgassák újra az Ace Ventura 2.- Hív a természet filmet, amelyben rengetegszer elhangzik a „sápadt ördög” kifejezés. Van választásom, gondolhatom, hogy ez sértő, megalázó, de vagyok annyi tudás birtokában, hogy értsem a szókapcsolatot nem szükséges komolyan venni, hiszen a célja csak az, ami magának az alkotásnak is, a megnevettetés.
Ott tartunk, hogy ugyanazt éljük, amit a metoo kampány idején. Zéró egyenlőség. Többet ér az egyik ember, mint a másik. Már „várom”, hogy elárasszák a mozikat az olyan filmek, amelyekben a szereplők 99,9 százaléka afroamerikai. Apropó mozik, a legfrissebb hírek szerint 2024-től legjobb film kategóriában csak az az alkotás kaphat Oscart, amelynek szereplői, és stáb tagjai között lesznek különböző kisebbségek.
Még nem késő a helyes ösvényre visszatérni. Mert mi is a cél? Az elfogadás, egyenlőség, béke és szeretet. Legfőképpen pedig annak megértése, nem a bőrszínünk határozza meg az értékünket, létezésünk jogosultságát ezen a bolygón.
Kiemelt kép: Kaplan International
Amennyiben tetszik a munkánk itt tudsz minket támogatni.
Köszönjük! 🙂
