8 tipp, hogyan engedj el valakit

8 tipp, hogyan engedj el valakit

Az elmúlt néhány napban arra kényszerültem, hogy elengedjek egy nagyon fontos személyt számomra. Bármennyire is fájt, bármennyire is szerettem volna inkább megpróbálni megoldani valahogy a problémákat, egyszerűen már nem ment. Én akartam, de neki egyszerűbb volt elengedni a kezem. 

 

http://www.pinterest.com

8 tipp, hogy hogyan engedj el valakit:

1. Nincsen baj azzal, hogy külön úton folytatjátok

               Bármilyen hosszú is legyen, bármennyi jón és rosszan átmentetek együtt, ha úgy érzed, hogy ez a kapcsolat már káros számodra, egyszerűen engedd el. Nincsen olyan törvény, sem íratlan szabály, amely megtiltja, hogy a saját mentális egészséget válaszd. Sokszor feláldozzuk magunkat, ha a másik személynek bármilyen problémája van, s ha az érme megfordult, a másiknak vagy kedve vagy ideje nincsen segíteni nekünk. Persze, senki sem köteles melletted lenni, de akkor tőled se várja el, hogy félretegyél mindent, s ott legyél neki. Bármilyen emberi kapcsolat kétoldalú, erről meg gyakran megfeledkezünk. Hiába adunk bele mindent, ha a másik a legkisebb erőfeszítést sem akar beletenni. Ilyen helyzetben egészségesebb pontot tenni az i-re és továbblépni. Bármennyire is fájdalmas lesz.

2. Koncentrálj az egészséges kapcsolatokra

Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy a toxikus kapcsolatokra túlságosan sok időt áldozunk, míg az egészségesekre túlságosan keveset. Erre viszont oda kell figyelnünk. Mert a nap végén nem minden ember lesz mellünk. Ahogy mi se lehetünk ott minden embernek. Sokkal jobban megéri olyan emberekkel körülvenni magunkat, akik hisznek bennünk, akiknek fontosak vagyunk, s akik a legelső nehézség során nem hagynak ott minket egyedül. Ne áldozzuk fel az egészséges kapcsolatokat azokért az emberekért, akik nem érdemlik meg.

3. Ne süllyedj el a keserű érzésben

Amikor kilépünk egy olyan kapcsolatból, ami elszívja minden energiánkat, sokszor mi érezzük rosszul magunkat. Pedig nem kellene. Mi mindent megtettünk, nyitottak voltunk megbocsátani és helyrehozni mindent, de mindez kevésnek bizonyult. Persze, lehetünk szomorúak, de nem szabad ebben az érzésben élnünk örökké. Ahogy a gyász öt fázisa a végéhez ér, nekünk is tovább kell lépünk, máshol keresve a boldogságot. A magány és az elszigetelődés hihetetlenül káros tud lenni, így amennyire csak lehet, minél kevesebb időre kell lefaragni ezeket az érzéseket.

4. Ne várj bocsánatkérésre!

Fontos dolog, hogy sose várjunk bocsánatkérést senkitől. Ezek az emberek általában fel sem fogják, hogy mekkora fájdalmat is okoztak nekünk. Amikor megadjuk az utolsó végszót, úgy sétáljunk el onnan, hogy ne nézzünk vissza. Ne várjunk hosszú levelet tőlük, mert a végén csak úgyis csalódni fogunk. És ha elkerülhetjük ezt, tegyük meg.

5. Kérj segítséget a többi barátodtól!

               Senki se mondta, hogy egyedül kell túlesned ezen az egészen. A barátok azért vannak, hogy veled legyenek a nehéz időkben. Még ha nem is tudják megoldani helyetted a problémákat vagy átvenni tőled a fájdalmat, egyszerűen csak ott lehetnek neked, s az is rengeteget tud segíteni. Lefoglalhatják az agyad, hogy ne csak a mi lett volna, ha kérdéseken járjon a fejed.

6. Engedd meg magadnak, hogy továbblépj!

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nem merek továbblépni. Mert ha továbblépnék, az az jelentené, hogy feladnák minden reményt. De néha meg kell ezt tenni. Néha hátat kell fordítani és emelet fővel megindulni. Új lehetőségeket és kalandokat keresni. Az élet így is elég rövid. És sokkal könnyebb továbblépni, amint ténylegesen elhatároztuk, hogy tovább akarunk lépni. Csak azt a döntést meg is kell hozunk.

7. Engedd meg magadnak, hogy szomorú legyél!

Egészséges, ha egy ideig szomorúak vagyunk. Ezt meg kell élnünk. De nem szabad hosszú ideig így éreznünk. Ahogy a nap is a vihar után süt a legfényesebben, mi is a szomorúság után lehetünk a legboldogabbak.

8. Koncentrálj arra, amit tanultál!

Mindenből tanulhat az ember. Hogyha megnézed magad, hogy milyen voltál a kapcsolat előtt és jelenleg, észreveheted, hogy rengeteget változtál. És ez teljesen normális. A megbánás helyett inkább arra figyeljünk, hogy hogyan formált minket ez a kapcsolat és milyen emberek lettünk miatta.

+ 1 tipp

Amennyiben nehezebbnek találjuk a továbblépést, nyugodtan kérjünk profi segítséget. Egyáltalán nem szégyen!

 

Kiemelt kép: http://www.pinterest.com

Szerző:

"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/